A túraház, ahol majd pihenhetünk egy kicsit

Májusban a barátaimmal túrázni megyünk, és erre a pár napra szállást kerestünk, szerencsésen találtunk is, bár hosszasan kellett keresgélnünk, mert erre az időszakra rengeteg helyen már foglalt volt az összes szoba.

Mivel fiúk és lányok közösen megyünk, ezért fontos, hogy külön szobában legyünk, így sokkal kényelmesebb mindenkinek. Találtunk egy remek túraházat a környéken, ahova megyünk, egyből felhívtuk a tulajt és reménykedtünk, hogy lesz számunkra még hely. Jól jártunk, pont két négy ágyas szobájuk volt, azokat egyből le is foglaltuk. A túraház az erdő közepén van, aminek én nagyon örültem, szükségünk van rá, hogy egy kicsit kiszakadjunk a mindennapokból, a városból és élvezzük, hogy csend van körülöttünk és nem halljuk az autók dudálását sem.

Úgy gondoltuk, hogy az ellátást is igénybe vesszük, és akkor nem kell mindig a legközelebbi faluba elmenni, hogy bevásároljunk. Szeretem az ilyen svéd asztalos reggeliket, ezeknek is megvan a sajátos hangulatuk. Azt is mondták, hogy vacsoránál akár még a grillezőt is lehet használni, sőt, ajánlották is, hogy próbáljuk ki, hiszen ilyesmire nem minden nap van lehetőségünk. Úgyhogy esténként valószínűleg grillezünk, és a tábortűznél sütögetünk majd. Alig várom!

A szálláshely amúgy nagyon szimpatikusnak tűnik a képekből ítélve és a tulajdonos is kedves volt a telefonban, nagyon segítőkész. Azt mondta, ha bármi kérdésünk van, szóljunk nyugodtan neki és segít. Örülök, hogy léteznek még ilyen kedves vendéglátósok, mostanában egyre több olyan emberrel találkozom ebben az iparágban, akik már beleuntak, nem törődöm stílúsuak lettek és mogorvák.

Az egyetlen nehéz dolog számomra a bepakolás lesz. Nem szeretek bepakolni, sőt, mondhatjuk azt is, hogy utálok. Hiába írok listát és pakolok be aszerint, valami mindig itthon marad. Vagy éppen az a gond, hogy nem férek be. Pedig nem pakolok sok dolgot, csak a legfontosabbakat. Nagyon tudok ilyenkor morcosan nyavajogni, bár feleslegesen, mert helyettem senki nem pakol be. Egyszerűen csak a tudat dühítő, hogy ezzel ennyi időt elpazarolok állandóan.

Egy dolog azonban még nehéz lesz, ezt már előre látom: az, hogy időben elinduljunk. Vannak néhányan a csapatban, akik késni szoktak, és ilyenkor mindig rájuk vár 4-5 ember, és persze, hogy a tervezett időben nem tudunk elindulni. Kíváncsi leszek, mikorra érünk majd oda és kik lesznek azok, akikre a legtöbbet kell majd várni.