Kiadványaink

Lovász Ádám ifjúságmentő körmenetünkön elhangzott beszéde
2008. május 17. 

„Elképesztő, ahová a magyar fiatalság jutott. Ez nem elsősorban a fiatalok szégyene, hanem azoké a felelőtlen és korrupt politikusoké és médiaszakembereké, akik ezt az öngyilkos helyzetet megteremtették.”

Kedves Egybegyűltek!

Lovász Ádám vagyok, a Váralja Munkakör vezérlő publicistája, s nagy szeretettel köszöntöm Önöket, Benneteket, akik vették a fáradságot, hogy eljöjjenek a jövő érdekében, hogy – talán – ne kelljen az unokáink előtt szemlesütve beismerni: „hát fiam, az a helyzet, mi sem tettünk semmit.” Nagyon örülök neki, hogy azért voltak, akik szakítottak időt erre az eseményre.
Mi már tettünk annyit, hogy elmondhassuk: legalább valamit csináltunk. Ismerjük helyzetünket, érezzük – akár saját bőrünkön is – hogy a magyar fiatalság, és amiatt a magyar nemzet mélyrepülésben van.
Egy normális társadalomban, mely kevésbé lenne befolyásolva egyes fanatikusok csoportjai által, mint a jelen magyarországi társadalom, az oktatás elősegítené az emberré válást, és ápolná az értelmet, erkölcsöt és hazafiasságot. A Haza szeretetét nem szégyellni kell, hanem büszkén vallani! Ugyanakkor meg kell állapítanunk, a hazaszeretetet sohasem válthatja fel a sovinizmus. De hát, nem normális országban élünk! Arra tanítják a fiatalokat, hogy szégyellni kell magyarságukat!

Pedig nem lenne mit szégyellni azon, hogy abban a megtiszteltetésben lehet részünk, hogy magyarnak nevezhetjük magunkat! Bármely nemzetiségetek legyen, egy a házunk, a hazánk. A Kárpát-medencébe született embernek logikailag hazafi emberré kell válnia, ám idegenlelkűvé tehetik egyes külső hatások. Ez a liberálisok végcélja: az ifjúságot elidegeníteni nemzetétől, és kiirtani minden magasabb-rendű összefogást az emberek körében.

Ez nem csupán Magyarországon van így, hanem mindenütt ezt kívánják végrehajtani azok a főként gazdasági érdekek melyek a neoliberalizmus térhódítása mögött vannak. De annyiban példátlan nemzetünk, hogy itt nagyon kövér cseppekben bugyognak a ”magyar” „értelmiségiek”, akik segítenek a nép állattá züllesztésében. Természetesen azt a kifejezést, hogy "magyar értelmiségi", itt idézőjelben értem.

Elképesztő, ahová a magyar fiatalság jutott. Ez nem elsősorban a fiatalok szégyene, hanem azoké a felelőtlen és korrupt politikusoké és médiaszakembereké, akik ezt az öngyilkos helyzetet megteremtették. A helyzet politikai pártok és érdekcsoportok sokéves bomlasztó munkásságának gyümölcseként konstatálandó.

Minden kornak meg voltak a maga nehézségei. Küzdöttünk mi már törökkel, osztrákkal, tatárral, orosszal és némettel, most a neoliberalizmus került az ellenség státuszába. Ez a harc látszólag előnyösebb, mert nem követel sem vért, sem fegyvert: egy rossz gondolatot kell csupán legyőznünk. De ez a nehéz benne, hiszen történelmünk legveszélyesebb támadása a magyar szellem ellen irányul. Ha a magyar Lelket sikerül nekik megölniük, elvesztettük létünkért folytatott háborút. Nem a zsidók, nem a cigányok, s nem más népek, vallások, csoportok ellen harcolunk. Tévesen értelmezi a helyzetet, aki itt nemzetiségekben gondolkodik. A tisztességtelen embernek lehet csak érdeke – akár idegen, akár nem – hogy legyengítse az erőnket. Erőnkkel nem kardot forgatunk, nem ágyúzunk. A mi erőnk a béke záloga. Erőnket a közösség szelleme adja, amit csak akkor tudnak elvenni, ha elengedjük. Deák Ferencnek, a haza bölcsének volt erre egy nagyon találó gondolata:
„Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet félve a szenvedésektől önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz s mindig kétséges.”

Ennek szellemében, Kedves Barátaim, azt üzenem: ne mondjunk le jussunkról és lehetőségeinkről. Optimisták lehetünk, hiszen eszmét soha sem lehet kiirtani. Nemcsak a mi eszménk, az összefogás eszméje élvez halhatatlanságot, hanem a neoliberalizmus is. Éppen ezért nem is teszünk kísérletet ezen eszme megszüntetésére, csupán befolyásának csökkentése a célunk. Egyetlen nemes cél vezet bennünket: az embereknek értelmet adni, hogy saját maguk választhassanak az alulról szerveződő nemzeti összefogás és a fölülről egészségtelenül diktált liberalizmus között.

Nagy baj, hogy sokan – éppen az iskolázatlanságot-prédikáló iskolák félrevezetésének köszönhetően – hadilábon állnak a liberalizmus behatárolásával, de ennek még tudatában sem állnak. Aki a Szent István-i „befogadó politika”, vagy Deák Ferenc, esetleg gróf Batthyány Lajos és a liberalizmus között párhuzamot lát, az sürgősségi ellátásra szorul. Igen, Kedves Barátaim, a mai középiskolákban ezt a mocskot tanítják – persze nem mindenütt.

Hatalmas tiszteletlenség - és ha sarkosan akarunk fogalmazni: halottgyalázás nagy magyarokat ilyen színben feltüntetni. Ez olyan, mintha Szent Istvánt egyházellenes uralkodónak datálná a nem-tudományos tudomány. Remélem, ennek sosem érkezik el az ideje. Azoknak az intézményeknek és botcsinálta pápaszemes tudósoknak pedig, akiket inkább ájtatos manóknak lehetne nevezni, azt üzenem: 1000 év össznemzeti kincsét szórják szét a semmibe. És egyben megkérem kedves hátrafelé evező honfitársaimat, hogy ha nem akarnak kiugrani a hajóból, akkor dobják el az evezőlapátokat, de nagyon sürgősen.
A keresztény szellemiségű iskolák ez ügyben segíthetnek a nemzeti szellem védelmében, de erősen is fel kell lépni a romlás ellen, kompromisszumok nélkül. Erőteljesen kell az alternatívát éltetni, a szeretetet és a szolidaritást, két olyan eszmeiség, amely egyben a legmagasabb fokon keresztény és a legteljesebb mértékben magyar.

Kérem, hallgassák meg Gaál Orsolyát, aki egy népdalt ad elő. Ezt követően megkezdődik a VMK csendes körmenete. Mindig a szervezőket - a jól látható kettős keresztet - kövessék.

Éljen a magyarság és a szebb jövő reménye.

Köszönöm, hogy meghallgattak!