|
Kiadványaink
|
Pitz Dániel Trianon-megemlékezésünkön
elhangzott beszéde „Az igazságot azonban nem lehet legyőzni. S talán azért is, mert az igazságra éhezők nem nyugosznak bele az igazságtalanságba, s ennek következtében előbb-utóbb mindenki tisztán fogja látni Trianon lényegét..” Kedves Barátaim! Kedves Egybegyűltek! Mindnyájukat nagy szeretettel köszöntöm a Váralja Munkakör - VMK Trianoni békeszerződés 88. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésén, Pitz Dániel vagyok, a VMK elnöke. Nagyon szépen köszönöm minden felelős honpolgár nevében, hogy vették a fáradságot, s eljöttek ide, hogy találkozhassunk, s ne hagyták történelmünket feledésbe merülni, ami bizonyára nem kis lemondással járt. Külön köszöntöm a fiatalokat, valamint a messziről érkezőket! 1920-ban, majdnem ezen a napon nemzetünket hatalmas kár érte. A gyász, noha sírunkat ásták, egyfelől reményteli: az akkori Magyarország egy kisebb területen, 93 000 négyzetkilométeren tovább él. E mostani ország, ami a mi országunk, ceruzánk lapról történő levétele nélkül körberajzolhatóvá vált úgy, hogy közben eredeti határainkon belül maradunk. Vagyis önmagunkba vagyunk zárva, de a remény mégis él. Erről kívánok pár gondolatot mondani. 88 éve hazánkban megkondultak a harangok: délután fél négykor a franciaországi Trianonban aláírták a hazánk első világháborús vétkeiért kirótt büntetést, a békét. Természetesen a területek és népünk kétharmadának elvesztésén túl a legnagyobb keserűséget, ami máig él nemzetünkben az igazságtalanság, s nem puszta gazdasági vonzatok okozták. Magyarország, a magyar nép, s a Kárpát-medence többi népe már megannyi gazdasági nehézségen túljutott… Az igazságot azonban nem lehet legyőzni. S talán azért is, mert az igazságra éhezők nem nyugosznak bele az igazságtalanságba, s ennek következtében előbb-utóbb mindenki tisztán fogja látni Trianon lényegét. A 21. századi ember olykor bajban van, amikor Trianon neve szóba kerül. Nem tudja kezelni, nehezen találja azt a közeget, amiben értelmezni tudja. Néha napján felmerülnek alig hallható körökből, hogy Trianont nem szabad elfelejteni. Természetesen a média és a sajtó mélyen hallgat erről az évfordulóról, ami részben érthető, ugyanis ma a dezinformálásnak következményeképpen a megemlékezésről sokak szélsőjobboldali eseményként adnak számot. Tudnunk kell, hogy hazafiság nem arról szól, hogy ki hordja az év 365 napján a kokárdát… nem erről szól. S nem is arról, hogy ki tudja felmondani e nép ezeréves történelmét fejből. A hazafiság egy olyan tettrekészség, egy olyan lelkiállapot, amely a legtökéletesebbek közül való. S aki úgy gondolja, hogy a Trianoni-békeszerződés semmiféle megemlékezést nem ér, aki úgy véli, hogy legjobb lenne a gyógyulatlan sebeket elfeledni, az nemcsak téved, hanem szögesen szembemegy a hazafisággal. Ugyanis, attól, hogy nem foglalkozunk valamivel, az még van, a sebek ugyanúgy fájnak, a határok ugyanúgy határok, s mintegy nehéz, nyomasztó görcs, szorítanak bennünket. Sokan a békeszerződés éveiben, a Horthy-rendszer alatt – ami ezt kormányprogramjává is tette – a revíziót látták helyes útnak. Az akkor fellángoló irredentizmus eredményeiről ma már tudjuk, hogy igencsak kétesek. Akkor nem sokat sikerült a vad politikával elérni, s ma már azt is megállapíthatjuk, hogy nagyon sok hamisság is napvilágot látott, ami a sovinizmust kezdte táplálni. Kedves Barátaim, ha lehet egy tanácsom, akkor azt mondom: a sovinizmushoz sose nyúljanak, nem orvosság a bajokra. Leginkább a technokollal lehet azt összehasonlítani, mert nagyon ragadós és mérgező. A sovinizmus természetesen szerencsére ritka nálunk: alig-alig találkozni olyannal, aki a magyart felsőbbrendű népnek képzelné, s szerencsére egyre többen látják be, hogy Trianon a szlovák és az erdélyi román nép történelmében is gyász, hiszen az 1000 évig működő nemzetiségi együttélést azóta sem sikerült helyreállítani: sem a Felvidéken, sem Erdélyben, sem máshol. Nyilvánvalóan nem értelmetlen a kérdés: akkor mégis mi a megoldás a 21. századi ember számára? Mi Trianon üzenete? Feledni és nem feledni? Sajnos, noha megvan erre a következetes irányzat, nehéz rájönnünk. S hogy miért? Talán azért, mert a média is forró parázshoz hasonlíthatóan kerüli a kényes kérdés rendezését. Trianon és öröksége nagyon rendezetlenül áll előttünk, s ezt az állapotot nem éppen célszerű fenntartanunk. Kedves Barátaim, a felelős honpolgár nem feled, hanem Trianont mélyen az emlékezetében őrzi. Nem a bosszúvágy él benne, s nem is a területtel gyarapodó, sok esetben teljesen új államok ledöntésére irányuló vágy. A felelős honpolgár a 21. század elején nem üvöltözik elvesztett területeinek visszakövetelésére. Mi nem indulunk területszerző hadjáratra. Mi, felelős gondolkodók, úgy látjuk, hogy nemzeti gyászunknak, Trianonnak az üzenete s lényege nem más a mai ember számára: az emléket őrizni, s nem elfeledni. Soha sem szabad elfeledni! A Szózatban is meg van írva: „Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor.” Kedves Egybegyűltek, ez lebegjen a szemünk előtt: lehet, hogy egyszer más idők járnak majd errefelé, s nyilvánvalóan Trianon üzenete is más lesz. De most teljesen egyértelmű: Trianon él az emlékezetekben, minden honpolgár emlékezetében, s kősziklaként nem engedünk a feledésből. Nem követeljük vissza egykori területeinket, nem döntjük le a velünk korábban sorsközösségben és összefogásban élő nemzetek csetlő-botló államait, nem irigyeljük bábuként jellemezhető szuverenitásukat. S reménykedünk benne, hogy eljön az a kor, amikor szlovák, román, szerb és többi társunk, akik szintén e hazában élnek, Szűz Mária országában, egyszer belátják, s önként fognak ragaszkodni az összefogáshoz. Hogy ez miként fog történni, az részben rajtunk is múlhat, de annyi bizonyos: nem az erőszakon fog múlni. Végezetül mindenkit arra kérek, hogy terjessze Trianon üzenetét: őrizni emlékezetünkben, s nem feledni! S mindenki tegyen meg egy lépést annak érdekében, hogy e nemzeti gyász semmilyen esetben se legyen a szélsőjobboldalhoz, a sovinizmushoz, vagy bármely irányzathoz köthető. Trianont nem szabad és nem lehet kisajátítani, ebben a teljes sorsközösség osztozik. Engedjék meg, hogy a 19. századi nagyszerű politikus, a Haza bölcse, azaz Deák Ferenc gondolatait idézzem:
"Amit erő és hatalom elvesz
Kedves Barátaim! Ez adjon nekünk erőt magyarságunk és gyökereink megtartásához, hitünk megmaradásához! Köszönöm, hogy meghallgattak! Isten legyen Önökkel! |
