Kiadványaink

Lovász Ádám Trianon-megemlékezésünkön elhangzott beszéde
2008. június 8. 

„A kelet-európai ember küzd, dolgoz, versenyz és mász a végtelen szamárlétrán, amely tetején állítólag "Nyugat Európa" feküsz. Mindez valóban nem a saját érdekében van.”

Köszöntök minden tisztelt egybegyűltet és minden érdeklődőt. Lovász Ádám vagyok, a Váralja Munkakör publicistája. Amikor mi, munkakörösök úgy gondoltuk, hogy egy civil szerveződést alapítunk, mindig is azt tartottuk szem előtt, hogy munkánkkal hasznos részei lehetünk a magyar társadalomnak. 

Ennek reményében közel egy hónapja, Tatán tartottunk egy körmenetet a magyar fiatalságért. Eddig körül-belül tucatnyi fiatalt sikerült bevonni abba az értékőrző mozgalomba, amely az „alternatív" fiataloknak szól, akik nem csupán szórakoznak, hanem életcélokkal is bírnak. 

Amikor meghallódtam, hogy a VMK meg kíván emlékezni a Trianoni békeszerződésről, nagyon örültem. Kedves Barátaim, végre eljött az idő, amikor olyan dolgokról beszélhetünk, amelyek szerves részei történelmünknek. 

Ezúttal mi itten egy sötét napról kívánunk megemlékezni, nemzetünk egyik, vagy talán a legsötétebb pillanatáról. Trianon. Már a szó kicsengése, a franciaországi helyszín puszta megnevezése fájdalmat, rettegést és mérget kelt bennünk, magyarokban. Joggal. Vitathatatlan, hogy Trianon egy nemzeti katasztrófa volt. Szétszaggatták a háttérhatalmak országunkat, szétszaggatták a kárpát-medencei népek szent egységét tekintet nélkül a történelmi előzményekre vagy az igazán veszedelmes következményekre. 

Vesztesek voltunk, az első világháború legnagyobb vesztesei, mind területileg, mint gazdaságilag és politikailag. De csupán itt merül ki Trianon lényege? Csupán a magyarok ügye ez? Vagy szélesebb témáról van-e itt szó? Testvéreim, nyissuk ki szemeinket és lássunk! Trianon nem csak rólunk szól. Trianon az összes kárpáti nép gyásza kell, hogy legyen, ugyanis máig nem állt helyre a korábban működőképes egyensúly. 

Ugyanakkor Trianon okító példa is egyben: a Magyar Királyság végső évtizedeiben elkövetett nacionalista lépésekről már tudjuk, mihez vezettek. Gondolok itt a nagyrőczei szlovák líceumra, vagy éppen a karánsebesi románok sérelmeire. Ezek a kisebb-nagyobb, az érintettek körében súlyos és érthető sérelmek odáig vezettek, hogy a Szent Korona alá tartozó népek között kialakult egy főképpen értelmiségi réteg, amely azon munkálkodott, hogy Magyarországból kiszakadhassanak. 

A felvidéki szlovákok és az erdélyi románok, hasonlóan a Vajdaság rácai és Erdély románjai elérték céljukat: elszakadhattak az ő véleményükben elnyomó-jellegű magyar hegemónia alól. 

Magyarország, mint a háborúba belerángatott osztrák gyarmat minden igazságosságot és ésszerűséget mellőző elbírálásban részesült: terültének a kétharmadát, lakosságának több mint a felét elveszítette. A magyar nemzetiségek egyharmada fölött „átment a határ". 

Mindezek nagyon tragikus, igazságtalan csapások voltak a magyarságra nézve. S mint tudjuk, az igazságtalanság bosszút szül, s ennek következtében sokak körében fellángolt a sovinizmus, amely a csonka ország nemzetiségeit nagyon súlyosan sebezte. 

Mára tudjuk, hogy valódi eredményt a bosszú nem hozott. 

Ha megnézzük, mit hozott Trianon a Kárpát-medence népeire, nagyon megdöbbenünk. Az új határok elméletileg nemzetiségi béke kialakítására hivatottak, noha azelőtt sem fenyegette az országot polgárháború, csupán kisebb súrlódások voltak a népek között. Ennek ellenére az új államokban fokozatosan, rohamtempóban megindult az etnikai elözönlés, agresszív utódállami politika, s ennek következményeként a kisebbségek máig zsugorodó tendenciát mutatnak. Az erdélyi szászok, a szlovákiai és ukrajnai ruszinok helyzete, a magyar kisebbségeké mellett, igazolja ezt a kijelentést.

Érdemes szem előtt tartanunk, hogy évente egy kisvárosnyival kevesebb magyar él határainkon túl, a Kárpát-medencében. 

Kedves Honfitársaim! Önöknek, nekünk, mindnyájunknak feladatunk van. 

Azt kell elérnünk, kikövetelnünk, ha kell, hangos szóval, hogy ne tolódjanak semmilyen irányba a továbbiakban a Kárpát-medence erőviszonyai, valamint hogy békesség legyen a kárpát-európaiak között. Az egyensúly ugyanis előfeltétele a gyarapodásnak. De nem lehet gyarapodás egység nélkül, ezért szükséges új együttműködési szervezetek létesítése. Itt akár egy közös gazdasági érdekvédelmi közösségről vagy egy kárpát-medencei közös piacról is szó eshet. 

Folyton versenyzünk. Ennek a régiónak mégiscsak mindig ráfizetés keletkezett a viszályokból és versenyzésből. A kelet-európai ember küzd, dolgoz és mássza a végtelen szamárlétrát, amely tetején állítólag "Nyugat Európa" fekszik. Mindez valóban nem a saját érdekében van. Kik is a hazafiak? Én azt mondom, akik valóban szeretik nemzetüket. És aki szereti Hazáját csakis a kárpát-medenceiek kölcsönös együttműködése mellett teheti le voksát. Június 4-e feketébe-öltözött nap, és annak elévülése a fényesség napja lesz. 

Tudnunk kell, hogy a Kárpát-medence egy keresztény világ. A keresztény szellemiség győzelmének lenne, ha megvalósulna ez az egyelőre távolinak t-nő elképzelés. Hiszen a Kereszténység a szeretetre tanít. Miért gyűlöljük tovább egymást? Mi célból? Azért, hogy mások vigyorogva hasznot- húzzanak belőlünk, értelmetlen küzdelmeinkből? A kárpát-európaiak egy sorsközösséget alkotnak, ez objektív tény, és közös érdekük az együttműködés közös célok elérésére. 

A Szent Korona tisztelete, kisugárzása és szeretete tekintélyt pancsol a magyar nemzetben. Ugyanakkor hasonlóan becsülik a horvátok, a szlovákok, a szerbek, a vendek és a románok, vagy éppen a ruszinok, svábok, cipszerek, bunyevácok, druntitejcsek, valamint megannyi népünk. 

Krisztus bennünk lakik és körülöttünk létezik, a krisztusi világ megteremtése pedig evilági feladat, mely csakis a nemzetek és népek összefogásából keletkezhet. Erre a kárpát-európaiaknak rá kéne jönniük, ha nem kívánnak elveszni. Voltunk, vagyunk és lehetnénk, a jövőt merünk álmodni. Mondhatnak nekem bármit a soviniszták mindkét oldalról, az nekem mindegy. Mi egy várban lakunk! Hinnünk, bíznunk és cselekednünk kell, hogy 500, ha csaknem több, év gyalázatát lemossuk magunkról, újra naggyá válhassunk, és Szebb Jövőt építhessünk, a krisztusi gondolatnak megfelelően. 

Éljen a Magyarság! 

Éljen Hazánk! 

Éljen Kárpát-Európa! 

Köszönöm szépen.