|
Kiadványaink
|
Hetzmann Róbert kulturális rendezvényünkön
elhangzott beszéde „Kortársaimat arra buzdítom, hogy e vár falait magasítsák, s gondos építkezésbe kezdjenek. Ünnepségünk tanulsága legyen a cement, amely összeköti falaink köveit, s egységbe forrasztja nemzetünket. .” Nagy szeretettel köszöntök minden kedves egybegyűltet, Jókai Anna írót, Iancu Laura csángó költőt, Tilless Béláné előadóművészt, tisztelettel köszöntöm Görbe László igazgató urat, Bernula Zsuzsa munkaközösségi vezetőt, Hargitai Anna-Magna nővért. Szeretettel köszöntöm a Szent Margit Gimnázium tanárait és dolgozóit, külön üdvözlöm a diákokat, és minden kedves vendégünket. Isten hozta mindnyájukat a Váralja Szövetség kulturális rendezvényén! Szervezetünk elnöke, Erdei József sajnos nem tudott eljönni, jelenleg Debrecenben szolgálja a magyarság ügyét, így kérem, engedjék meg, hogy ezzel az ő üdvözletét is tolmácsoljam. A magyar nemzet egyfelől egy várhoz hasonlítható. Ez a vár különféle súlypontokon, bástyákon alapszik. A mi nemzetünknek az egyik ilyen, nagyon jelentős – talán az egyik legfontosabb – bástyája a magyar kultúra. A magyar kultúra ünnepe január 22-én volt, s ma azért gyűltünk össze, hogy ezt a napot kellő tisztelettel megünnepeljük. Fontos tudnunk, hogy az erősséget, a magyar kultúrát gondos kezek építették ilyen magasra. A történelem során élt nagyjaink szellemi munkásságának gyümölcsei kiválóan táplálták és táplálják nemzetünk egészséges hajtásait, és a magyar kultúra régi mestereinek míves szellemisége felemelte a magyarságot, ahogy jó kezek munkája most is további magaslatokat érhet el hazaszeretettel és odaadással. Azonban tudnunk kell, hogy rossz kezek uralma alatt a vár falai romlásnak indulnak. Olykor-olykor kulturális fényben tetszelgő kártevők belelőnek, lebontanak belőle, néha ágyúzzák is bástyáinkat. A kor embereinek pedig az a feladata, hogy eleink jeles munkásságát megörökítse az utókornak, s ezt a nemzeti örökséget, a magyar kultúra ékszerdobozát saját odaadásával – lehetőség szerint – gazdagítsa, gyarapítsa. Bástyáink még állnak, de segítségért kiáltanak. Talán nemcsak azért, mert híján van a nemzet az alkotó és értékkel bíró értelmiségnek, hanem azért is, mert egészséges hajtásaink megfogyatkoztak. Jelenleg, talán nem túlzás azt mondani, korunk kulturális értelemben vett tatárjárását éljük meg. Abban a világban, ahol az eredeti értékeket kigúnyolják, ahol a morális határokat légiesítik, ahol nincs erkölcs, az értékeket képviselő emberekre minden eddiginél nagyobb szükség van. Várunk alját pedig éppen azok a népek lakják, akik ezt a feladatot magukra vállalták: a nemzet felemeléséért, szellemi gazdagodásáért küzdők. A Váralja Szövetség ezért választotta e nevet, amely egy komoly erkölcsi értékrendet és nagy felelősséget jelent, s bízunk benne, hogy terveinket sikerül is megvalósítani. Ennek szellemében mindnyájunkat, különösen a fiatalokat, tehát kortársaimat arra buzdítom, hogy e vár falait magasítsák, s gondos építkezésbe kezdjenek. Ünnepségünk tanulsága legyen a cement, amely összeköti falaink köveit, s egységbe forrasztja nemzetünket. Ahhoz, hogy dicső eleink munkássága előtt méltón hajtsunk fejet, korunk kultúrájának példás alakjait hívtuk segítségül. Végezetül Kölcsey Ferenc gondolatait szeretném idézni: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derűl!” Köszönöm, hogy meghallgattak! |
