Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket a Váralja Szövetség nevében! 

Lovász Ádám vagyok, a Váralja Szövetség alelnöke.

Trianon emlékére gyűltünk össze. A magyarság és a Kárpát-medence egyik legszörnyűbb eseményének évfordulóján, most egy olyan korszakban, mely 1920-szal kapcsolatosan sajnos több hasonlóságot mutat, mint különbséget. A Kárpát-Európai politikai döntéshozók ugyanúgy egymástól elválasztva, a gyűlölet és intolerancia sötét vasfüggönye által szétválasztva versengenek. Átláthatatlan fátyol ez, sötét, mint maga a gonoszság. A sötétség a fény hiánya. A gonosz nem egyéb a keresztény teológia szerint, mint a jó hiánya. Egy olyan világ, melyben olyan esemény - mint Trianon - egyáltalán előfordulhatnak, ahol egy tucat fejlett ország büntetlenül kizsákmányolhatja és kénye-kedve szerint tönkreteheti a többi régiót, egy olyan világ nem nevezhető tökéletesnek. Sőt, ha úgy vesszük, meglehetősen sötét világban élünk. Ám még ezért is hálásnak kell lennünk Istennek. Mert minden, ami létezik, minden egyes porszemcse, mely atomjainak szétválását és megsemmisülését az egymás közötti kötődések megakadályozzák, mindez már maga egy kis diadal a gonosz nem-lét felett. A létező világ a lehető legtökéletesebb, mert egyedül ez létezik. Ám ez nem jelenti azt, hogy bele kell nyugodnunk a tökéletlen létállapotokba.

Épp ellenkezőleg: az igazságtalanság ellen küzdeni kell. Itt nem a múltról kívánok szónokolni, ennek vagy annak az oldalnak a történelmi sérelmeiről. A múlt eseményei közismertek. A mi véleményünkben haszontalan időpocsékolás pusztán panaszkodni. Elég volt! Elég volt a panaszkodásból! Eljött az idő a pozitív tettekre, az építésre. Mert ha akarjuk, ha nem, új világot kell építenünk. A régi világ egy hosszú folyamat betetőzése folytán megbukott 2008 utolsó felében. Az Amerika-központú kapitalista világrend egyre inkább átadja a helyét egy alternatív, Kína és Oroszország-központú világrendnek. Figyelemreméltó adat, hogy míg 1999-ben a világ három legnagyobb piaci értékű bankja mind amerikai székhelyű volt, 2009 eleje óta már három kínai bank vezette a Financial Times által összeállított rangsort. Bizony, megy a történelem kereke és nem áll meg senki kedvéért sem. Azok a nemzetek a történelem vesztesei elsősorban, melyek a fejlődés menetével ellentétes irányba mennek. Ha nem akarunk vesztesei lenni a világ átalakulásának, ahhoz mi magunknak kell a változásokat befolyásolnunk. Mi magunknak kell a saját érdekeinket képviselnünk. Ausztria, mint a Habsburgok örököse vajon mit tesz válság közepette? „Segít” a többnyire osztrák bankok tevékenysége által bajba juttatott Magyarországnak, vagy maguknak az osztrák bankoknak adja a milliárdos nagyságú aranymentőöveket? Vajon a mai Németország, mint a Harmadik Birodalom gazdaságilag megvalósult formája, Magyarországnak fog segíteni, vagy saját nagyvállalatainak? A válaszok ezen kérdésekre a tényeknél fogva világossá teszik, hogy nem bízhatunk a Nyugatban. Nem alkot a magyarság és Németország sorsközösséget. Vajon hányszor kell még a magyar döntéshozóknak megtanulniuk ezt az elég könnyű leckét? Két világháború nagyszerű eredménye nem volt elég? Kérdem én nem egy párt, vagy két párt vagy kormányzati párt, hanem az összes párt külpolitikai szakembereitől, hogy mégis mit képzelnek?! Ennyire nem foglalkoznak a jövővel?

Itt jönnének a kifogások, azzal kapcsolatban, hogy mi, mint döntéshozatali helyzetben nem lévő szervezet, mi mit képzelünk magunkról, hogy ilyen dolgokról beszélünk, vagy hogy őket merészeljük kritizálni. Aztán, ha ebben a szobában itt lennének, azt kérdeznék, „hát ez a kis ország egyedül mit csinálna?” Egyedül. Egyedül a vadvilágban tudomásom szerint még egy ember sem élhetne, nemhogy egy egész ország. De ki mondta, hogy csak ez vagy csak az? Milyen ember az, aki olyan maszlaggal vezeti félre a népet, hogy csak egy felülről-lefelé irányított Európai Unió vagy az elszigetelődés között lehet választani? Ide jön Trianon. A Habsburg dinasztia által tökélyre fejlesztett divide et imperia, „oszd meg és uralkodj” elve ugyanúgy érvényesül ma Kárpát-Európában, mint ahogyan 1848-49-ben és 1920-ban. Márpedig ha már egyszer olyan jövőt akarunk, amely a mi javunkat szolgálja, nem lehet elkerülni Trianon témáját.

Trianon óta nem létezik egység a Kárpát-medencében. Márpedig minden itt élő nép érdeke a lehető legmagasabb fokú együttműködés. Nem kevesebbre van szükség, mint egy Új Kárpáti Gondolatra. Egy Új Gondolatra, mely irányelve lehet minden kárpát-medencei nép közösségi életének és minden, magát kárpát-európainak valló ember egyéni életének. Több ez, mint szlogen. Több ez, mint politika. Több ez, mint filozófia. Az Új Kárpáti Gondolatot élni fogja az átlagember, tüdejébe fogja szívni és szívében hordozni, míg el nem távozik az élők sorából. Az Új Kárpáti Gondolat ennélfogva az egyéni és a társas dimenziót karolja egybe, és, habár az egyéni és a társadalmi szorosan összefügg, egymástól különválasztva kell beszélnünk mindkettőről. Ezúttal ismertetem tartalmát.

EGYÉNI VÁLTOZÁS 

Elsősorban az egyéni szinten van nagy szükség paradigmaváltásra. A nemzettudat s hit mintha sokszor hiányozna a magyar fiatalok nagy részéből. A változásnak először itt, Magyarországon kell végbemennie, az egyéni csoportok szintjén. Az egyénnek, mint olyannak fel kell ismernie, hogy ő nem egyedül éli az életét, hogy az ő döntései mások életét is befolyásolják, és fordítva. Magyarán mondva a közösségtudatot, a közösségbe-tartozás tudatát kell nekünk újraépíteni, a Hungarus-tudatot. A mai kapitalista társadalom azt a nézetet népszerűsíti, hogy „élj a mának”, hogy az egyén pusztán öncélúan és tudattalanul élje ki vágyait, mint valamiféle állati lény. Ez ellen sürgősen fel kell lépnünk, mint az Új Kárpáti Gondolat első konkrét lépéseként. Mert soha nem lesz új egység, ha a tömegek nincsenek tekintettel a jövőre.

Véleményünk szerint az átlagembernek az egyensúlytartást kell megtanítani, hogy hogyan kapcsolódjon ki és szórakozzon anélkül, hogy az az időtöltés öncélúvá változzon. A szórakoztatóipar befolyásának köszönthetően sajnos életformává nőtt egy puszta élettevékenység. Mindenkinek szüksége van feszültségoldásra, de sok fiatalnál a szórakozás maga a legfőbb öröm, maga egy cél mely minden mást felülmúl. Újra nagyszerű célokat kell adnunk az embereknek, különösen az ifjúságnak! Újra fel kell mutatni egy utat, a magyar utat, a kárpáti utat. Nagyszabású túrákat, táborokat, szemétgyűjtési akciókat, kulturális műsorokat kell szervezni a modern szórakozási programok mellett, hogy végre építsük a közösségtudatot vagy, még jobb, a modern szórakozási formákat összekötni a nemzeti érzelemmel, illetve felhasználni a kárpáti népek összekovácsolásában, persze a szórakoztatás jegyében.

Második lépésként, még mindig az egyéni dimenziónál maradva, tudatosítani kell a mezőgazdaság, illetve az ökológiai fenntarthatóság fontosságát. Látszólag ez a kérdéskör sem függ össze a Kárpát-medence egységének gondolatával, de valójában mégis minden összefügg. Kárpát-Európa majdhogynem a világ legtermékenyebb tája. Ennélfogva külföldi tőkés köröknek fáj a foguk rá. A mezőgazdaság fontosságát a lakosságnak jó része nem érzi át kellőképpen, nagyrészt egyes politikai erők bomlasztó munkája folytán. Márpedig jövőnk nem lesz, ha földünk sem lesz. Az ökológiai fenntarthatóságot is fokozottan kell népszerűsíteni, különösen azokat az életformákat, melyek távol állnak a fogyasztói kultúrától, de ugyanakkor jövőbemutatók. Ilyen életformát képviselnek az ökofalvak. Többek között Galgahévíz, Máriahalom és Bokorliget ékes példák erre a nagyszerű kezdeményezésre. Ezt az egész Kárpát-medencében kell, összehangoltan megvalósítani.

Harmadik lépésként fel kell lépnünk a gyűlölet és intolerancia ellen, akárki is az elkövetője. Ha valakitől hallunk szidni egy nemzetiséget, különösen egy társnemzetiséget, le kell ülnünk azzal az emberrel és elmagyarázni neki, miért nem helyes a cselekedete. Akik ellenségeskednek, akik rasszista módon megnyilvánulnak etnikai csoportokról, legyenek akár nemzeti érzelműek is, azok valóban nem akarják megvalósítani a történelmi Magyarország bármiféle feltámadását. Akik nyilas szlogenekkel vagy a nyilasokéra emlékeztető egyenruhában elmennek a határon túli területekre provokációs szándékkal, azok nem segítenek eltemetni a trianoni békét; sőt, csak újra előhozzák a történelmi sérelmeket. Minek? Ám a magyarok elleni rasszista szavakat és tetteket sem szabad hagynunk. Az olaszliszkai lincselés megmutatta, hogy egy hazai kisebbség bizonyos rétegében milyen hozzáállás létezik a többségi nemzettel való együttéléssel kapcsolatosan, ami szánalomra méltó dolog.   
 

KÖZÖSSÉGI VÁLTOZÁS

Most a közösségi dolgokkal kívánok foglalkozni, elsősorban gazdasági témákkal, aztán társadalmi, kulturális és külpolitikai témákkal. 

GAZDASÁG

Először is szükség van gazdasági paradigmaváltásra. Az egész társadalmi rendszert új alapokra kell helyezni. A helyi tulajdont és a helyi piacokra való termelést kell ösztönözni. A válság legkevésbé azokat az országokat sújtja, melyek rendelkeznek valódi, és nem hitelezéssel létrehozott belső keresettel és nem függnek annyira az exportpiacoktól. Térségünkben Lengyelország példa egy ilyen gazdaságra. A lengyel gazdaság 2009 első negyedévében éves szinten 0.8%-os növekedést produkált 1, ami példátlan a régióban.

A gazdasági szerkezetátalakítás szerves részeként csökkenteni kell a kárpát-medencei országoknak exportfüggőségét minimum a lengyel szintre, mely a GDP 40%-át jelenti 2. Ez nem fog menni Trianon gazdasági örökségének felszámolása nélkül. 1920-ig Kárpát-Európa gazdaságilag többnyire egységes terület volt, közös piacot alkotott. 1920-ban ezt szétverték, és a mai napig nem állt helyre az egyensúly. Hogyan lehet az például, hogy Szlovákiából több áru megy Franciaországba, mint Magyarországra?! (Itt nem a Magyarországot elözönlő olcsó tejre gondolok, hanem mondjuk a felvidéki faanyagra, más, ott termő értékekre.) Ha csökkenteni kívánjuk exportfüggőségünket, ezt csakis közösen lehet a többi kárpáti országgal.

Mivel külföldi tulajdonúak a legjelentősebb gazdasági ágazatok az összes érintett országban, fokozatosan vissza kell szerezni azokat, hogy a legjelentősebb cégek átlagban legalább 40%-ban hazai tulajdonúak legyenek. Ezt csakis lassan, a külföldi befektetők elriasztása nélkül szabad megvalósítani. A külföldiek nyilvánvalóan saját érdekeiknek megfelelően alakították át a termelési és elosztási rendszereket. A hazai szempontoknak kell újra mérvadóvá válniuk: a multinacionális cégekkel meg kell értetni, hogy csak úgy maradhatnak itt, ha a helyi piacokra összpontosítják tevékenységüket, összhangban helyi vállalkozókkal.

Az Új Kárpáti Gondolat a közös vállalkozásokban látja a jövőt. Az Új Kárpáti Gondolat az egymás felé való nyitottságot tartalmazza, a kárpáti-medencei gazdaságok egymás felé való nyitottságát és az egymással való összefogást. Nem elég egyedül próbálkoznunk, csak együtt fog menni! Kisebb cégek csak akkor fognak tudni érvényesülni az új világban, ha tőkeerős társulásokká válnak. Ennek érdekében az Új Gondolat része a helyi vállalkozói érdekvédelmi szövetségek egyesülése egy kárpát-medencei iparkamarává. Az Európai Unión belüli érdekérvényesítés könnyebb volna a kárpát-európaiak számára, ha egységesen lépnének föl.

Ez önmagában nem elég: a tulajdonnak nemcsak hazainak kell lennie, hanem helyinek és, egy bizonyos fokig, közösséginek is. Nemcsak a helyi tulajdonú kisvállalkozásokra kell alapozni a gazdasági rendszert, hanem önigazgatói elvek szerint működő szövetkezetekre is. Védekezz, szövetkezz! A gazdasági demokrácia ugyanis a nemzeti érdek legfőbb biztosítéka. A profitelv szerint működő kapitalista vállalkozásoknak, legyenek akár hazaiak is, szükségük van állandó profitnövekedésre. Ez a szükséglet minden esetben előbb-utóbb ellentétbe kerül a nemzeti érdekkel és a helyi közösségek érdekeivel. Az egyensúly érdekében kellő szakképesítéssel fel kell készíteni a helyi közösségeket az önigazgatásra. Mit is mondtam az előbb? Ha másokra bízzuk sorsunkat, szinte törvényszerű, hogy azok az emberek vagy kiváltságos csoportok nem fogják képviselni kellőképpen a mi érdekeinket. Értékteremtő tevékenységet folytató rétegeknek joga van tulajdonhoz is. A szövetkezeti illetve önkormányzati tulajdont kárpát-medencei átlagban legalább 25%-ra szeretnénk felvinni. Példa erre az újféle tulajdonformára a szociális bolthálózat mozgalom, mely egyre elterjedtebb és egyre erősebb. 

TÁRSADALOM

Társadalmi paradigmaváltásra is szükség van. Már a főáramú médiában is egyre inkább szó esik erről. De milyen féle társadalom is szolgálná a mi érdekeinket? Egy dolog biztos, és az az, hogy nem a mostani társadalmi rendszer. A mostani rendszer az élősködőket jutalmazza és a munkából élőket sarcolja meg. Ez így nem mehet tovább. Nem magával a magántulajdonnal vagy a profit-elvvel van probléma, hanem azzal hogy az egész társadalmi rendszer azok köré épül. Új egyensúlyra van szükség. Ha a jövőről van szó, és a jövő megóvásáról, hát legyen a jövő az az elv, mely köré építünk mindent. Már érintettem e témát, de muszáj visszautalni rá: a társadalomnak, mint olyannak jövő-orientáltnak kell lennie. A döntéshozatal fő szempontja az új, együttműködő és összefogó Kárpát-medencében többé nem a szűk profitérdek lesz, hanem a fenntarthatóság. Az alábbi téma megvilágítja azt, hogy a kapitalizmus mennyire nem tud mit kezdeni ezen kérdésekkel.

Ami talán a legfontosabb a jövőépítés szempontjából, az a közlekedés kérdése. A kárpát-medencei közlekedési rendszerek egyértelműen autó-és kamion-centrikusak. Ahelyett, hogy a döntéshozók elgondolkodnának azon, hogy hogyan lehetne a szennyező közlekedési eszközöket helyettesíteni, inkább egyre több drága autópályát építenek közpénzen, ami az építkezési multik zsebébe kerül. Ahelyett, hogy például a szlovák vagy cseh döntéshozók az autógyárak átalakításával, esetleg bezárásával foglalkoznának, a németek mintájára inkább azok megmentésével foglalkoznak. Márpedig a jövő egyértelműen a tömegközlekedésben van. Át lehetne alakítani a személygépkocsi gyártó üzemeket, hogy modern, hibrid motoros buszokat és troli-buszokat gyártsanak. Át lehetne és át kell alakítani a tömegközlekedési cégeket a régióban, hogy legalább önköltségi áron működjenek. És végül egységes, központi terv alapján működő állami közlekedési vállalatot kell létrehozni, mely magába foglal valamennyi magyar, szlovák, román, kárpátaljai, horvát, szlovén és szerb közlekedési társaságot, amennyiben sikerül elfogadható állapotba hozni a szétvert MÁV-ot és BKV-t.

A családhoz való hozzáállás is jelzi a döntéshozók rövidlátó gondolkodását. Nem megfelelő a kárpát-európai népek demográfiai helyzete. Egységes demográfiai terv elkészítését követeljük a régió kormányaitól, mely megcélozza az egy nőre jutó gyerekek számának 2-re emelését. Az etnikai arányok minden szinten történő rögzítése az összes kárpáti nép érdeke. Ehhez szükséges a keresztény erkölcs megújítása is, melyről még szólok. A hagyományos családnak vissza kell nyernie régi értékét. Olyan adózási rendszert kéne létrehozni illetve megtartani, mely ösztönzi a családalapítást. 

KÜLPOLITIKA

A változó világban a Nyugatnak egyre kevesebb súlya van. Nem tűnik el természetesen, de befolyása hanyatlóban van. Ez egy hosszú távú folyamat, mely legalább 30 éve tart. A világrendszer átalakulása magával hozza, hogy új központok alakulnak ki a régiek rovására. Ilyen új központ a Perzsa-öböl területe, valamint Kína, Oroszország és India. A világpolitika fórumain nem tud természetesen úgy föllépni Magyarország, mint némely nagyhatalom. Ezért volna szükség egységes Kárpát-Európai érdekképviseletre a nemzetközi téren is. Egyenként nyilvánvaló, hogy nem maradhatunk semlegesnek. A kelet európai államok közül egyedül Szlovákia az, mely viszonylag semlegesen viszonyul a nagyhatalmakhoz; a többi mind egyoldalúan választotta a NATO-val és/vagy az Európai Unióval való szövetkezést.

Amerika hanyatlóban van. Az Amerikával való jó viszony nem alternatívája az EU-nak: valódi kiegyensúlyozott baráti viszonyra van szükség Kínával és Oroszországgal is, a világ két felemelkedő nagyhatalmával. Kárpát-Európa a Shanghai Együttműködési Szervezetbe és az Eurázsiai Gazdasági Közösségbe való belépést javaslom, két olyan szervezet mely hivatott összekötni az európai és ázsiai régiót. 

KULTÚRA

Végül, de nem utolsó sorban hadd térjek ki a kultúra kérdéskörére. A globalizáció jelenlegi, felülről-lefelé ható formája  mindenféleképpen azt eredményezi, hogy a nemzeti kultúrák eltűnnek, mert azok sajátosságai akadályt képeznek a korlátlan értékesítés előtt. Védenünk kell kulturális értekeinket, ha továbbra is saját hazánkban kívánunk élni. Ez nem jelenti azt, hogy el kéne szigetelnünk magunkat a külvilágtól, hanem épp ellenkezőleg: még nyitottabbá kell válnunk, különösen szomszédjaink kulturális folyamatai iránt. A Kárpát-medence kultúrái nagyban hasonlítanak egymásra, hiszen mégiscsak együtt éltünk és hatottunk egymásra 1000 év alatt. Az Új Kárpáti Gondolat a sajátos nemzeti identitás káros hatásoktól való védelmét fogja biztosítani, de nem egymás ellen fogunk harcolni a kultúra védelmében, hanem egymásért.

Egy új kárpáti reneszánsz is létrejöhet, ha merítünk ősi hagyományainkból és feldolgozva azt akár kortárs formákba is öltjük. A közös keresztény gyökérzet alap lehet az építkezéshez. Gyönyörű példa az Új Kárpáti Gondolat megvalósulására a magyar reformátusság május 22-i újjáegyesülése. A többi egyház határokon átívelő egyesülését is szorgalmazzuk. A Váralja Szövetség május 24-i nyilatkozatában a következő áll: „Bízunk benne, hogy az összefogásnak mihamarább megterem a sikere, valamint abban is, hogy a reformátusok lépése például szolgál más kárpát-medencei egyházaknak, szervezeteknek, szövetségeknek egyaránt.”3 

Szívből kívánom, hogy megvalósuljon az Új Kárpáti Gondolat. Ketyeg az óra, és ha nem kelünk fel, ha nem toljuk félre a függönyöket, melyek szétválasztanak minket egymástól, sosem leszünk igazi nyertesek. Hassunk, alkossunk, gyarapítsunk, mert a Haza csak akkor fog fényre derülni!

Köszönöm figyelmüket!