Tisztelt Egybegyűltek!

Lovász Ádám vagyok, a magyar fiatalság nevében tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket! Azért is én képviselem szövetségünket, mert én Magyarország határain túl születtem, igaz, nem a Kárpát-medencében. Mi a tengeren túlon is fontosnak tartottuk a magyar kultúrát, s így tudom, milyen hatalmas szerepet tölt be a nyelv az identitás megőrzésében.

Sötét időket élnek át magyar testvéreink a határ túlsó oldalán. A mai napon érvénybe lépett Szlovákiában a súlyosan kisebbségellenes új államnyelvtörvény. A szlovákiai kormány ezzel deklarálta a magyarellenességet, anyanyelvünk üldözését. Márpedig egy demokráciában, egy demokratikus jogállamban ez egyszerűen elfogadhatatlan!

Elfogadhatatlan, hogy a huszadik század történései után Európában helye legyen a kirekesztő  és rasszista törvényhozásnak, mely „idegennek” bélyegez olyan népcsoportokat, melyek évszázadok, sőt, egy egész évezred óta ott élnek. Tűrhetetlen, hogy még mindig szabadon uszítsanak egyes – más téren tehetségtelen – politikusok népcsoportokat egymás ellen. 

Ha nem lép föl Európa egységesen a kirekesztés ellen, az nagyon rossz üzenetet fog sugallni az utókor számára. Példátlan összefogás született a magyarság körében ebben az ügyben. A magyar fiatalok egy csoportja, melynek én is a tagja vagyok, petíciót kezdeményezett a mostani szlovák államnyelvtörvény hatályon kívül helyezéséért. A várt 10,000 aláírás helyett már majdnem 30,000 gyűlt össze. E tiltakozáson is büszkén vállaljuk a részvételt. Az itt jelenlévők, Önök, is bizonyítják, hogy a felvidékiek számíthatnak támogatásunkra.  

Minden magyarnak kötelessége valamilyen formában fellépnie azon intézkedések ellen, melyek a magyarok érdekeit sértik. Mert ha bárhol a világon magyarokat bántanak magyarságuk miatt, az már nemcsak a helyi kormányzat és az ott élő magyarok ügye, hanem az egész magyarságé. De minden jóérzésű demokratának is kötelessége ez ellen fellépni. Egy adott ország mindenkié, aki az ország állampolgára. Egy demokráciában nem lehet különbséget tenni állampolgár és állampolgár között. De a Szlovák Köztársaság e törvénye, ahogyan ma létezik, mintha nem ebben a szellemben fogant volna. Őszintén remélem, hogy nincsen igazam, de úgy tűnik, mintha a törvénymódosítás megfogalmazói egy mindezzel ellentétes, a huszadik századi európai történelem által túlhaladott politikai hagyományt akarnának feltámasztani. 

Márpedig az etnikai nacionalizmus soha nem volt alkalmazható a problémák megoldására. Legfeljebb az égetőbb társadalmi kérdések elkendőzésére alkalmas; a példátlan mértékben integrált világban a népek és nemzetek összefogására volna szükség, semmint az újabb választóvonalak felállítására. Az Európai Unió, elvileg, a nemzetek közötti kapcsolatok elmélyítését hivatott elősegíteni. A Szlovákiában tapasztaltak az Európai Unió szellemiségével szöges ellentétben állnak. A berlini fal sem tudott ellenállni milliók szabadságvágyának, egyetlen darab papír vajon mit tehet olyan emberek ellen, akik az évszázadok óta beszélt nyelvüket kívánják szabadon használni? A történelem tanulsága az, hogy a szabadság előbb vagy utóbbi győz az elnyomás felett. Teljes szívből kívánjuk mi, magyar fiatalok, hogy így legyen!  

Isten Áldja meg a Magyart! 

Köszönöm szépen figyelmüket.