Tisztelt Megjelentek!

A Beneš-dekrétumok, a történelem után engedjék meg, hogy a jelenről beszéljek, a szlovákiai államnyelvtörvényről. Talán azért is, mert véleményünk szerint mindez a Beneš-dekrétumok szellemiségét tükrözi.

Hetzmann Róbert vagyok, a Váralja Szövetség alelnöke. Szervezetünk egy, működésével a teljes Kárpát-medencére kiterjedő civil ifjúsági jellegű szerveződés. Legfőbb feladatainkat az érdekérvényesítés és a magyar érdekek képviselete jelentik. Azért hívtak meg minket erre a konferenciára, mert ebben az ügyben, a szlovákiai államnyelvtörvény kapcsán is megszólalt szervezetünk.

Miután felvidéki tagjaink is vannak, szinte elsők között tiltakoztunk a törvénytervezet ellen. Számunkra elfogadhatatlan, hogy a 21. századi Európában rasszista törvényhozás etnikai alapon különbséget tegyen állampolgár és állampolgár között. Ez az államnyelvtörvény szembemegy az Európai gyakorlattal, s a Beneš-dekrétum szellemiségét idézi.

2009. július 14-én a Váralja Szövetség petíciót indított a szlovák államnyelvtörvény hatályon kívül helyezéséért. Elektronikus aláírásgyűjtésünk címzettje az Európai Bizottság volt. Szeptember 19-én egy tüntetés keretében zártuk le az aláírásgyűjtést, s az Európai Bizottságnak a várt 10 ezer aláírással szemben összesen 37 477 aláírást adtunk át 

Számos felvidéki ismerősünkkel beszélgetve az a tapasztalatunk, hogy Szlovákiában magyarnak lenni hátrányt jelent. Egyik szomszédos országban sincs olyan keserű sorsa a magyarságnak, mint ebben az államban. Nemcsak általánosságban rossz a magyarok helyzete, hanem az érdekérvényesítés terén is óriási hiányosságokkal kényszerül szembenézni ez a jó félmilliós kisebbség.

Fontos, hogy végleges megoldást találjunk a probléma kezelésére. Egyre inkább úgy látszik, hogy a jelenlegi dimenzióban képtelenség a szlovákiai magyarság jogi igényeit biztosítani. Ezt mindennél jobban alátámasztják a népszámlálások adatai. A határon túli területeken szinte mindenhol szomorú eredményt hoztak a 2001-es népszámlálások. Azonban sehol sem volt területileg akkora a magyarok vesztesége, mint Szlovákiában. Amíg 1991-ben még 431 településen voltak többségben a magyarok, addig 2001-ben már csak 404-ben. Tíz év alatt 27-tel kevesebb magyar többségű település lett Szlovákiában. A legnagyobb veszélynek az elszlovákosodást látjuk. Amíg Pozsony környékén a szlovákok betelepülése jelentős, addig az összes többi területen a fogyás legjellemzőbb oka, hogy a magyarok vallják magukat szlováknak. Akár százezres nagyságrendű is lehet az a magyarság, akik szlováknak tüntetik fel magukat a népszámlálásokon. Sajnos, ez a probléma már a színmagyarnak nevezett Csallóközt is erősen érinti. Amíg Székelyföldön a peremterületek nélkül 95-100%-os a magyarok jelenléte, addig a Csallóközben ez az arány ma már csak 85-95%-os.

A szlovákok térnyerése a legfőbb probléma, ugyanis ezzel megbomlanak az eredeti etnikai határok. A magyar kisebbség csak akkor képes fennmaradni, ha megőrzi súlyát a magyarlakta vidékeken. Ez csak akkor fog sikerülni, hogy ha megállítjuk az asszimilációt.

Úgy láthatjuk, hogy ez a jelenlegi keretek között nem működik. Minden megoldáskeresés, amely a szlovákiai magyarok helyzetét ebben a dimenzióban próbálta rendezni, nem vezetett hosszú távon megoldáshoz. Csak egyetlen lehetőség segíthet: az autonómia.

Nyugat-Európában ez egy bevett gyakorlat, ott érdekes módon mindenki tudja, hogy egy nagy lélekszámú kisebbségnek többre van szüksége, mint pusztán hagyományápolásra. Az autonómia mindenhol jól működik. Legjobb példa erre talán Dél-Tirol, ahol az 1920-ban Olaszországhoz csatolt németek kaptak területi önrendelkezési jogot.

De az, hogy sikerüljön az egy tömbben élő szlovákiai magyarság autonómiáját kiharcolni, nemcsak a szlovákokon múlik. A magyar érdekképviseletnek ki kell állnia a felvidéki autonómia ügye mellett. Székelyföld esetében előrébb vagyunk, ugyanis az erdélyi magyar erők egységesen kiálltak az önrendelkezés joga mellett.

A Dél-Szlovákiában található, magyarok és szlovákok által lakott sávnak gazdasági érdekei is fűződnének az autonómiához. Az impériumváltás óta tudatosan leszegényített déli régióban ugyanis a szlovákok is kárát látják a rossz gazdasági feltételeknek, a munkanélküliségnek, a vele járó társadalmi problémáknak. Éppen ezért Dél-Szlovákiában minden ott élő magyar és szlovák érdeke, hogy egy kétnyelvű, kétnemzetiségű, az etnikai sokszínűségre és toleranciára épülő autonómia szülessen. Töltsön el minket bizalommal, hogy a déli, magyarlakta részeken élő szlovákok jellemzően nem magyarellenesek, s támogatják a két nép jó viszonyát.

A Váralja Szövetség nevében szívből remélem, hogy a közeljövőben megtesszük az első lépést az autonómia felé. Köszönöm figyelmüket!