Tisztelt megjelentek!

 

Nagy szeretettel köszöntöm kulturális estünk minden kedves vendégét. Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy eljöttek rendezvényünkre, s ezzel erősítik kezdeményezésünket.

 

Mai rendezvényünk egyben egy különleges aktualitással is bír. A Váralja Szövetség a mai napon, e rendezvényünk végeztével indítja el legújabb kezdeményezését, a kollektív műemlékvédelem bevezetéséért való aláírásgyűjtést.

 

A szerte az országban látottak késztettek minket a cselekvésre. Számos nagy múltú városunk van, mégis úgy tűnik, mintha nem becsülnénk meg eléggé régi épületeinket, történelmi múltunkat. Történelmi belvárosaink állapota ugyanis gyakran lehangoló: a házak romosak, a városkép leromlott, s emellett összevisszaság uralkodik a városközpontokban. A műemlékvédelem jelenlegi szomorú helyzetét semmi sem mutatja jobban, mint az ezer éves lébényi román stílusú templom mindenki által ismert állapota: az épület életveszélyes, most már bármikor összedőlhet. Szomorú, hogy amit az elődök építettek, azt mi már fenntartani se tudjuk, legalábbis ilyen célokra nem jut anyagi forrás.

 

Sajnos, véleményünk szerint sok a hibás és meggondolatlan döntés, amelyek meglehetősen megszaporodtak az utóbbi időben. S ezzel a meglátással nem vagyunk egyedül! Az UNESCO már több ízben elmarasztalta Budapestet, amiért oda nem illő építkezéseket folytat a belváros védett területein, sőt 2006-ban az a lehetőség is felmerült, hogy fővárosunkat leveszik a világörökségi területek listájáról. A fővárosban – és más vidéki városokban – járva lépten-nyomon azt tapasztalhatjuk, hogy hazánkban a műemlékek védelme terén valami nincsen rendben. Mintha fél várról vennénk azt a hatalmas ékszerdobozt, amit eleink fáradozásának köszönhetünk, akik műemléki épületek sokadalmát hagyományozták az utókorra.

 

Számunkra világos a helyzet: szemléletváltásra van szükség a műemlékvédelem terén is. Kulturális értelemben csak akkor tarthatjuk meg helyzeti előnyünket Kelet-Európában, ha törekszünk történelmi városaink egészben történő megóvására. Ezt csak akkor tudjuk elérni, ha a jelenlegi szabados műemléki törvényeket egy olyan erős, ésszerű, határozott törvénnyel erősítjük meg, amelyet be is kell tartatni.

 

A jelenlegi törvények legnagyobb hibája, hogy a műemléki környezet védelme tekintetében az egész egy kiskapu. A tőkeerős, gyakran külföldi befektetők – ha éppen nem több száz méteres felhőkarcolót akarnak építeni – könnyedén célba érnek a műemlékvédelem jelenlegi problémás helyzete miatt, amit a látottak bizonyítanak. Budapesten a Nyugati pályaudvar mellett, a történelmi belvárosban kiemelt műemléki környezetben éppen most húztak fel egy újabb üvegpalotát. Említhetjük „elrettentő példaként” a Kálvin téri üvegmonstrumokat, a Vörösmarty téri üvegpalotát, vagy éppen a tervezett Szervita téri „üvegbuborékot”. De gondolhatunk az éppen épülő üvegbálnára, a CET-re, amely szintén Budapest belvárosában, a Duna partján, a főváros egyik legértékesebb területén valósul meg. S az íróasztalokon hasonló tervek tömkelege szerepel, mint a „modernizált” budavári Honvéd főparancsnokságé, amely tervek szintén nem számolnak a terület kiemelt történelmi és műemléki jelentősségével. De vidéken is hasonló a helyzet, Szegeden egy irodaház építése miatt nemrégiben ítéltek bontásra egy háromszintes klasszicista házat, míg Kecskeméten a régi malom épületét bontották el, s egy üvegből készült plázát építettek fel a belvárosban. Emellett ezrek tiltakoznak és emelik fel hangjukat nap mint nap az értékrombolás ellen jogosan, hiszen ha Magyarországon valódi műemlékvédelem lenne, akkor ezek a beruházások ebben a formában nem valósulhattak volna meg.

 

A Váralja Szövetség kezdettől fogva tervei közé vette egy átfogó, a kiskapukat végleg bezáró műemlékvédelmi törvény kidolgozását. Mára világossá vált számunkra, hogy a műemléki környezetet, belvárosaink historizáló légkörét csak a kollektív műemlékvédelmi gyakorlat mentheti meg.

 

A kollektív műemlékvédelem lényegében nem más, mint az épített örökségen belül a műemléki környezet egységes, koncentrált védelme. A kollektív műemlékvédelem nemcsak egyes kiragadott épületeknek biztosít védettséget, hanem az összes műemléki értéknek. A jelenlegi általános védelmen túl kell menni. A befektetőket kötelezni kell arra, hogy ha már a belvárosokban építenek irodaházakat, a régi épületeket ne bonthassák el, azok homlokzatait mindenképpen tartsák meg.

 

Ez a műemlékvédelmi gyakorlat a történelmi stílusjegyeket mutató régi belvárosokban érvényesülne. Így Budapest teljes belvárosát kollektív zónává lehetne nyilvánítani, de a kollektív műemlékvédelem értelemszerűen a vidéki városokban is megjelenne: Szegeden, Győrött, Pécsett, Debrecenben, Kőszegen és számos más helyen.

 

A kollektív műemlékvédelem természetesen sok kikötést tartalmaz, hogy a célunknak megfelelően tudjon működni. Erről egy szakmai jellegű összefoglalót honlapunkon jelentetünk meg.

 

A Kálvin tér, a Szervita tér vagy a Váci utca történelmi atmoszféráján esett csorbát már valószínűleg nem tudjuk kiköszörülni. De még rengeteg közterületünk van, amely megőrzése elsőrendű feladatunk.

 

Fontos ugyanakkor megjegyeznünk: nem a modern építészeti stílusoknak szeretnénk hadat üzenni. Az értékőrzés mellett ugyanis fontos célunk az értékteremtés is. De azt semmiképpen se szeretnénk, ha mindez már meglévő értékek elpusztítása mellett tudna csak megvalósulni. A modern építészet is képes az értékteremtésre az olyan nagyszerű építészek munkájának köszönhetően, mint a körünkben megjelent Makovecz Imre építész úr.

 

Természetesen nemcsak unokáink fogják hiányolni a reformkori épületeket fővárosunkból. Valószínűleg a turisták se a jellegtelen belvárosokért fogják felkeresni húsz-harminc év múlva Budapestet. Magyarország nemzeti érdeke, hogy – más országokhoz hasonlóan – végre felismerje a műemlékvédelemben rejlő lehetőségeket. Prágában is ezt a gyakorlatot alkalmazzák, láthatóan nagy sikerrel.

 

A kollektív műemlékvédelem által védett városok fontos turistacélpontok lehetnének. A romos, felújításra szoruló épületek rekonstruálásával fel lehetne lendíteni az építőipart, ami sokat segítene a gazdasági válságból való kilábalásban. Ráadásul ezzel munkahelyeket is lehetne teremteni.

A kollektív műemlékvédelmi gyakorlatot ideális esetben még idén, 2010-ben el lehetne indítani. Ehhez azonban a lakosságra van szükség: ki kell fejeznünk minden lehetséges módon, hogy eleink míves alkotásaira, gyönyörű régi épületeinkre igényt tartunk.

 

A nyomásgyakorlás leghatékonyabb módszere az aláírásgyűjtés. A Váralja Szövetség mai rendezvényünk végével indítja el a kollektív műemlékvédelem bevezetéséért petícióját. Ugyanis tarthatatlannak tartjuk, hogy a történelmi városközpontokban a régi házakat elbontsák, s helyükre oda nem illő modern épületeket építsenek. Petíciót indítunk, hogy a rossz folyamatnak álljt parancsoljunk, s elinduljon az épített örökség egységesebb, állami szintű megóvása.

 

A petíciót április elején zárjuk le, s amint feláll az új kormány, tárgyalásokat kezdeményezünk a törvénytervezetről. Összesen tízezer aláírást várunk petíciónkra. Bízunk a leendő Országgyűlés kedvező összetételében és kedvező hozzáállásában. De ha nem történik előrelépés a kormányzat és a döntéshozó  hatalom részéről e téren, tüntetések, tiltakozó akciók szervezésére is készen állunk.

 

A petíciót itt rendezvényünk végén minden magyar állampolgár aláírhatja, aki 2010 áprilisáig betölti 18. életévét. A petíció aláírása a pontos név, a lakcím, a személyi igazolvány szám megadásával és aláírással történik.

 

Végezetül, kérem, engedjék meg, hogy felolvassam petíciónk szövegét:

 

Petíció

A kollektív műemlékvédelem ügyében

Címzettek: Sólyom László, a Magyar Köztársaság Elnöke

                  Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

                  A Magyar Köztársaság Országgyűlése

Alulírottak törvény megalkotását kérjük a Magyar Köztársaság Országgyűlésétől, egyúttal kérjük a Magyar Köztársaság Elnökét, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalt, hogy kezdeményezze törvény megalkotását az alábbi kérdésben:

 

A Váralja Szövetség minden kedves vendégünket arra kéri, hogy aláírásával támogassa kezdeményezésünket és segítsen nekünk e célunk elérésében.

 

Bízunk benne, hogy 2010-ben Magyarországon bevezetik a kollektív műemlékvédelmet, s régi épületeink, óvárosaink eredeti képükben maradnak fenn az utókornak, akik ezáltal méltán lesznek büszkék nemzetük múltjára.

 

Végezetül engedjék meg, hogy egy Széchenyi Istvántól vett idézettel búcsúzzak:

„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”

 

Köszönöm figyelmüket!