Föoldal

VÁRALJA SZÖVETSÉG

CSATLAKOZÁS!

TÖRTÉNETÜNK

MUNKÁINK

ÁLLÁSPONT

RENDEZVÉNYEINK

FOTÓALBUM

TALÁLKOZÁSOK HÁZA

PUBLICISZTIKA

VENDÉGOLDAL


Kiadványaink




Lovász Ádám beszéde
2010. február 26.



Tisztelt Jelenlévők! 

Szeretettel köszöntöm Önöket a Váralja Szövetség mai megemlékezésén. Isten hozta Önöket!  

Magyarországnak szüksége van váltásra. Minden téren ki vagyunk szolgáltatva. Mintha nem is történt volna rendszerváltás Hazánkban, ugyanúgy dörgölőznek politikusaink az idegen hatalmakhoz, csatlakozni óhajtanak a mások érdekeit szolgáló szövetségekhez, társulásokhoz és övezetekhez. Méghozzá pont rosszkor! Pontosan egy olyan időszakban, amikor kezd világossá válni, hogy nem megoldás önmagában a nagyobb fokú integráció. Pláne nem egy gyenge régióba való integráció. Ha szertenézünk Dél Európában, láthatjuk az igazságot. Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek, a magas munkanélküliségtől kezdve az összeomló állami költségvetésekig. Fontos azonban ismernünk a háttért, hogy voltaképpen miért is van mindez. Létfontosságú a folyamatokat meghatározó szereplők motivációinak helyes ismerete.

Február 22-én ismét hallatta szavát egy cikk formájában Soros György a Financial Times napilapban. Szerinte „általánosságban nagyobb tolakodó szabályozás és intézkedés szükséges a feltételekkel adott segítségnyújtás mellé. Egy jól-szervezett eurokötvény piac kívánatos volna.” Kettős cél olvasható ki a fenti mondatokból: az anyagi érdek és a hosszabb távú hatalmi érdek.  

A pénzügyi válság ugyanolyan üzlet, mint a gazdasági fellendülés, csakhogy ebből az üzletből csak a spekulánsok járhatnak jól. Feltehetően Soros is érdekelt a kötvénypiacokban, akár a kötvények árcsökkenésével is jól járhat... Hatalmi cél pedig a demokrácia megcsúfítása, semmivé tétele. Nem jelent semmit ugyanis a népuralom, ha a nép által választott kormányzat képtelen ellenőrizni az ország területén zajló folyamatokat. 

Pontosan ez a lényege az új diktatúrának: szabadon választhatóvá teszi a politikai vezetést, de minden gazdasági befolyást ugyanakkor elvesz attól. Nemzetek-felettivé váltak a gazdasági folyamatok. Soros György annyiban más, mint a többi kapitalista, hogy ki is mondja szándékait előre. Minden beleszólást és nemzeti szuverenitást el akarna venni a nemzetállamoktól. A nemzetközivé duzzasztott bürokrácia kezébe adnák a tőkések a szabályozást. Minden felelős európai polgárnak fel kell lépnie ez ellen. Választhatóvá kell tenni a gazdaság fontos szereplőit is. Minden nagyobb vállalat úgy működik ma, mint egy felülről-irányított tervgazdaság.  

Nem volt eddig olyan sikeres ország, ahol a gazdaság idegen kézben lett volna. Kellenek tőkeerős, és nemzetközileg sikeres magyar nagyvállalatok. A bankszektorban is számottevő helyi tulajdon szükséges. Vissza kell nyernünk függetlenségünket! Nem arról van szó, hogy zárjuk el magunkat a külvilágtól. Éppen ellenkezőleg, hiszen az erős magyar vállalkozásoknak szükségük lesz külföldi piacokra. De ahhoz, hogy sikeres legyen Magyarország, el kell felejteni azt a szolgai magatartást, melyet szinte valamennyi eddigi magyar kormány mutatott. A magyar elit nem élheti bele magát abba a láncos kutya szerepbe, amit elképzelnek nekünk Brüsszelben.  

Az Európai Unión kívül igenis vannak más lehetőségek. Sőt, az Európai Unió igencsak sereghajtónak látszik nemzetközi összehasonlításban. Február 23-án figyelmeztetett az Angol Központi Bank elnöke, hogy folytatja a rendkívüli gazdaságélénkítő intézkedéseket,mert az eurózóna gazdasági állapota túl gyenge.2 Mindig a vesztesekkel kell szövetkeznünk? A huszadik századot mintha teljesen elfeledték volna politikusaink. Hiszen ha emlékeznének rá, nem ápolnák jobban az EU-val való viszonyt, mint a világ dinamikusabb térségeivel való kapcsolatokat. Szükség van kiegyensúlyozott, felelős magyar külpolitikára. Ázsiával, különösen a Közel Kelettel és Kínával, érdemes volna a mostaninál szorosabb viszonyt ápolni.  

A beidegződések, melyek a történelmi tapasztalatnak köszönthetően megmaradnak évszázadokig, nem könnyen merülnek feledésbe. Természetes, hogy a magyarok tartanak a túl-közelinek vélt orosz-magyar külkapcsolatok továbbfokozásától. Azonban meg kell találnunk a közös nevezőt azokkal a térségekkel, melyekkel vannak közös érdekeink. A mai Oroszország nem a régi Szovjetunió. Minden jel szerint felelős, nemzetben-gondolkodó egyének irányítják az országot, kik fellépnek a helyi érdekekért. Nemzetközi mértékű összefogásra van szükség, hogy a hatalom végleg ne csússzon ki a lokális kezekből. Ha ez az összefogás nem születik meg, egy szép napon rá fogunk döbbenni, hogy túl késő: mert egy szép napon se a kormányok, sem a lakosság nem fog kormányozni, hanem titokzatos, magánérdekeknek alárendelt bürokráciák fognak diktálni. 

A huszadik század az állam százada volt. Talán az ókort leszámítva soha a történelemben nem volt olyan nagy az állam szerepe a társadalomban, mint abban a században. A kommunizmus csupán helyi megnyilvánulása volt egy nemzetközi folyamatnak. A huszonegyedik század a nemzetek-feletti magánbürokráciák százada lesz, ha nem teszünk az ellenkezőért. Mert tehetünk. Nem vagyunk tehetetlenek. Minden olyan helyi kezdeményezés, mely gátat szab a környezetrombolásnak, a közösségi értékek szétrombolásának egy lépés az ellenkező irányba. Minden olyan kezdeményezés, mely bevonja a népet, minket, a gazdasági döntéshozatalba, egy lépés az ellenkező irányba.  

Mert lehet ez a század a népek százada is! Lehet a huszonegyedik század az igazi demokrácia százada. Miért is ne lehetnének tulajdonosak az alkalmazottak? Miért is ne lehetne tömeges polgárosodás? Szabad ember az, aki tulajdonnal rendelkezik és meg is tud élni abból a tulajdonból. Ha már egyszer valaki értéket teremt, hiszen a munka mégiscsak arról szól, miért is ne lehetne önmaga vezetője? Minek is kövessük mások utasításait? A magyarok rájönnének, hogy mi a jó nekik, ha hagynák szegényeket gondolkodni. Ezért is fontos a tömegmédia mint hatalmi eszköz a globalisták kezében. És ezért is van remény a változásra. Mert ha annyira fél a nemzetközi elit a tömegektől, hogy szükségesnek tart propaganda hadjáratot, hiszen valamennyi TV- és rádióműsor propaganda jellegű, akkor esély is lehet a nemzeti öntudat felébresztésére. Zárszóként, mivel közeleg március 15, Petőfi Sándor, soha oly időszerű sorával zárnám: 

„Ébredj Hazám, mert ha most nem ébredsz, soha többé nem lesz ébredésed.”


[Vissza a lap tetejére]

Váralja Szövetség ©