|
Kiadványaink
|
Hetzmann Róbert beszéde
Tisztelt Egybegyűltek! Jó estét kívánok!
A Váralja Szövetség nevű civil szervezet és a magyar fiatalság nevében köszöntöm a megjelenteket ezen a mai, számunkra igen szép napon! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a szervezőknek a mai nagygyűlésért és azért, hogy mi is elmondhatjuk gondolatainkat.
Azért gyűltünk ma ide az Andrássy útra, a magyarság kulturális főutcájába ilyen sokan, hogy egy égetően fontos probléma ellen kiáltsunk és tiltakozzunk. Azért vagyunk itt, hogy véget vessünk egy rossz folyamatnak, szakítsunk egy rossz hagyománnyal: az értékek megsemmisítésével!
A Váralja Szövetséget 3 éve alapítottuk mi, fiatalok a régi váralja népe mintáját követve. Azóta már a határon túli területekről is csatlakoztak hozzánk. A műemlékvédelem kezdettől fogva a szívügyünk. Felemeltük a szavunkat a Honvéd Főparancsnokságért, tüntettünk a Radetzky-laktanya előtt, és mi voltunk azok is, akik az aláírásokat gyűjtötték a kollektív műemlékvédelemért.
Értékőrző érdekképviseleti szervezetként ebben a kérdésben sem maradhatunk hallgatagok.
Felröppentek a hírek arról, hogy bizonyos befektetői körök a Balettintézet elbontásában lehetnek érdekeltek. Márpedig ez tűrhetetlen! Egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egyesek puszta profitszemléletből a föld színével egyenlővé tegyék az Andrássy út egyik legszebb épületét.
Budapest legsötétebb ingatlanpanamáit idézi az a szégyenteljes történet, amely még mindig tart, és amely során ez az épület is ebbe a méltatlan állapotba került. Ma már egyáltalán nem lenne meglepő, ha egyszer csak az egyik kevésbé szép napon a számunkra oly kedves Balettintézetnek hűlt helyét találnánk, és utólag bejelentenék, hogy egy irodaházat, egy hotelt, esetleg egy luxuslakóparkot építenek a helyére.
Tisztelt Egybegyűltek! Budapest mostani és leendő vezetése előtt ünnepélyesen meg kell erősítenünk: mi, jelenlévők, pártállástól és világnézetiségtől függetlenül kérjük és követeljük, hogy tegyenek meg minden lehetséges lépést a Balettintézet megmentéséért.
Tegyük fel a kérdést. Vajon mi hasznunk lenne a Balettintézet lebontásából? Vajon mennyire válna előnyére mindez fővárosunknak? Vajon a turisták lelkesebben rajonganának egy újabb üvegpalotáért, mint egy több mint száz éves épületért? Vajon mit fognak szólni az unokáink ahhoz, hogy tűrtük, ahogy régi belvárosainkat feláldozzák a biznisz oltárán?
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi éppen ezért nem tűrjük.
Budapesten az elmúlt 20 évben lassan több műemlék semmisült meg, mint a második világháborúban. Ezért nem minket, a társadalom tagjait terheli a felelősség, hanem azokat a korrupt vezetőket és politikusokat, akik ezt a várost ide juttatták.
Mi, fiatalok úgy gondoljuk, eljött az ideje az értékközpontúságnak. Tisztelettel és alázattal kell lennünk az iránt a hatalmas épített örökség iránt, amit elődeink hagytak ránk, és az elkövetkezendő generációkra.
Mindenképpen bizakodóak lehetünk. Csak reménységre adhat okot ez a hatalmas, véleményem szerint legalább ezerfős egybegyűlt tömeg és ez a rengeteg tiszta szív, mely együtt dobban e nemes célért.
Tisztelt Jelenlévők! Ha továbbra is kellő elszántsággal és hittel küzdünk ezért a páratlan és a városkép számára pótolhatatlan Balettintézetért, akkor a céljaink valóra fognak válni.
Végezetül engedjék meg, hogy két Széchenyi idézettel búcsúzzak. Az egyikkel Budapest mostani és jövendő városvezetőinek szeretnék üzenni: (az idézet így szól) „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.”
A másik idézettel Önöket szeretném tovább biztatni: (az idézet így szól) „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen!”
Hajrá a Balettintézetért! Előre, Váralja népe! Gyerünk, Budapest!
Köszönöm figyelmüket! Váralja Szövetség © |
