|
Kiadványaink
|
Felvidéken jártunk
A Váralja Szövetség 2009. április 19-én, vasárnap 1 napos látogatást tett a Garam mentén. Számos történelmi helyszínt megtekintettünk, két gyűlésen vettünk részt, ahol szervezetünk alelnökei beszédet mondtak. Az egész napos utazás végcélja Nagysalló volt, ahol felszólalt Lovász Ádám. A kiránduláson kitűnően éreztük magunkat. Reggel 7-kor indultunk Budapestről a Garam mentére azzal a céllal, hogy a határon túli magyarsággal felvegyük a személyes kapcsolatot. A kiránduláson a Váralja Szövetség vezetőin kívül egy középiskola diákjai is részt vettek. A Váralja Szövetség kirándulásának első állomása a határ melletti Párkány volt, ahol megemlékeztünk Sobieski Jánosról és az 1683-ban vívott párkányi csatáról, amely a törökök kiűzésének kulcsfontosságú momentuma volt.
Párkány után legtávolabbi úti célunkba, a Kárpátok hegyeinek lábánál fekvő Garamszentbenedekbe (Hronský Beňadík) látogattunk el. A település környékén a Garam egészen sebes vizű, folyása igen regényes, akárcsak a táj, mely többnyire hegyes-erdős. Garamszentbenedek a nyelvhatár "túloldalán" található (szlovák) település. Itt a Géza király által 1075-ben alapított bencés kolostort tekintettük meg. A gyönyörű, eredetileg román stílusban emelt, majd gótikusan átépített kéttornyú bencés kolostor a Garam mente egyik szakrális középpontját jelenti. A település korábbi kétnyelvűségére utalnak a templom színesüveg-feliratai is, amelyek magyar királyokat s a magyar címert ábrázolják.
A helyszínen a Váralja Szövetséget kisebb atrocitás is érte, amikor a templom sekrestyése a kolostor főhajójában egy fából és vasból készült gyertyaeloltó rúddal az egyik fényképezőjét tartó - és korábban fényképező - vezetőségi tagunkra támadt. Csak annak köszönhető, hogy nem történt komolyabb incidens, hogy tagunk elhajolt a hadonászások elől. Nem hiába, vannak, akiknek a szép szó a tettlegességben nyilvánul meg. (Mint az később kiderült, a templomban nem lehet fényképezni.) Garamszentbenedek után a Léva melletti 160 lelkes, magát 72%-ban magyarnak tartó faluba, Zsemlérbe látogattunk el, ahol részt vettünk egy helyi szentmisén. Örömmel láttuk, hogy a templom, bár nem volt túl nagy, mégis megtelt hívekkel, akik közt néhány helybéli fiatalt is fel lehetett fedezni. A község máig meglévő magyarságtudatát nem csak a freskókon szereplő Szent László király, a Szent Korona és a címer hirdeti, hanem maguk a lakosok szellemisége is. A mise végén közösen - a hívek kezdeményezésére - elénekeltük Himnuszunkat. A misét követően a templom melletti kitelepítési emlékműhez vonultunk át, ahol megemlékeztünk a Beneš-dekrétumok meghurcoltjairól. Több mint 100 fős hallgatóság előtt szervezetünk nevében Hetzmann Róbert alelnök szólt, aki tiszteletét fejezte ki Zsemlér község polgárai előtt azért, amiért magyarságukat máig példásan megőrizték. A megemlékezésen koszorúztunk, majd a falu vezetése egy frissítőre hívott meg minket a közeli művelődési házba.
Ezt követően Nagysallóba utaztunk, kirándulásunk célállomásába. A faluban egy előadást hallgattunk meg az 1849-ben éppen 160 évvel ezelőtt itt vívott nagysallói ütközetről, majd a csata emlékművéhez vonultunk. A megemlékezés helyén mintegy 200 fős tömeg gyűlt össze, ahol beszédet mondott Lovász Ádám, a Váralja Szövetség alelnöke. A gyűlésen részt vett Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke is, valamint számos felvidéki közéleti személyiség. Lovász a közösség összetartásáról a két nép egymásrautaltságáról, s együttműködésének fontosságáról beszélt, s a helyiektől nagy tapsot kapott.
Az ünnepségen a Váralja Szövetség is elhelyezte koszorúit, majd a temetőbe vonultunk. A megemlékezés után már késő délután kirándulásunk utolsó állomására, a valaha 90%-ban magyar, mára jelentősen elszlovákosított Lévára utaztunk. A városban 2001-ben 36.500 lakost írtak össze, köztük csupán 4.400 magyar. A drámai fogyás oka: a régi város elbontása, az új lakótelepek felépítése, az erőszakos iparosítás, valamint a lakosságcsere. Nagy örömünkre, a város alig néhány műemlékét szemlélve sikerült egy helyi magyar fiatalemberrel összefutnunk, aki szintén megörült látogatásunknak.
Csupán a késő esti órákban érkeztünk haza. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy nagyon hasznos volt kirándulásunk, sokkal gazdagabbak lettünk, mint azelőtt voltunk, s ezúttal személyes beletekintést nyertünk a felvidéki, Garam menti magyarság igen nehéz életébe. Hetzmann Róbert beszéde megtekinthető idekattintva! Lovász Ádám beszéde megtekinthető ide kattintva! Fotók
Váralja Szövetség © |
