|
Kiadványaink
|
Erdélyben járt a Váralja Szövetség
Tízfős delegációt küldött a Váralja Szövetség Erdélybe, hogy ott a helyi magyarsággal szervezetünk személyesen is felvegye a kapcsolatot. A kirándulás kitűnő hangulatban zajlott, mindenki élményekben meggazdagodva tért haza. Jártunk Nagyváradon, Kolozsvárott, Bánffyhunyadon, Abrudbányán és Verespatakon, megnéztük a Kalotaszeget, az 1836 méteres Vigyázót pedig megmásztuk. Július 5-én hétfőn indult Budapestről egy kisbusszal a Váralja Szövetség első többnapos, a határon túli területekre irányuló kirándulása. Az eredetileg 12 fős delegáció tízfősre apadt, ugyanis Lovász Ádám elnökségi tagunk sajnálatos csípőficama miatt nem tudott részt venni a kiránduláson, illetve az egyik tagunk lemondta a részvételt. Ártándnál léptük át a határt, s első úti célunknak a "Körös parti Párizs", Nagyvárad bizonyult.
A Váralja Szövetség szomorúságát fejezi ki azért, amiért Nagyvárad belvárosát - különös tekintettel a történelmi emlékekre - nagyon rossz állapotban találtuk. Az épületek romosak, a szecessziós házak pusztulnak. Sajnos a város elrománosodása ma már minden szinten tetten érhető, a magyar kisebbség fogyása óriási méreteket ölt. Nagyvárad Mai román nevén Oradea, 91%-ban magyar városként került a trianoni békeszerződés következtében Romániához. A vidéki város a XIX. és a XX. században fontos regionális szerepet töltött be a kulturális életben, itt alkotott többek között Ady Endre is. A belváros műemléki épületekben bővelkedik, meghatározó építészeti stílusa a szecesszió. 1992-ben még a lakosság 33,3%-a magyar volt, 2002-ben már csak a 27,5%-a. Kirándulásunk következő megállója a Király-hágó volt. Korábban ez a természetes "kapu" jelentette az átkelőhelyet Erdély és a Partium között. A gyönyörű tájat megcsodáltuk, majd Kolozsvár felé vettük az irányt, ahol már vártak szállásadóink.
Július 6-át Erdély fővárosában, Kolozsváron töltöttük. Sorra megnéztük a város nevezetességeit, a Szent Mihály templomot, az evangélikus, az unitárius, a református és a piarista templomokat, Mátyás király szülőházát, továbbá a város számos régi épületét. A Házsongárdi temetőben fejet hajtottunk népünk hajdani nagyjai előtt. Kolozsvár Románul Cluj-Napoca, németül Klausenburg Erdély legjelentősebb városa. A trianoni békeszerződéskor 83%-ban magyar városként került Romániához. A középkorban németek és magyarok lakták. Gazdagsága az erdélyi fejedelemség idején legendás volt, ebből a korból származik a "kincses Kolozsvár" elnevezés is. A magyarság azóta jelentősen visszaszorult, 1992-ben még 22%, ma már csak 19% a magyarok aránya. Ennek ellenére Kolozsvár a mai napig az erdélyi magyar kulturális élet egyik központja.
Kolozsváron nemcsak a nevezetességeket tekintettük meg, hanem műemlékvédelmi célokból műemlék-összeírást is végeztünk. Közel 200 épületet katalogizáltunk. Az adatok feldolgozása folyamatos, amint elkészültünk e munkánkkal, azt a honlapunkon közzé fogjuk tenni. Arra a megállapításra jutottunk, hogy Kolozsváron sajnos nagyon sok a rossz állapotú régi épület, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran az elbontás sorsa vár rájuk. Ezt elkerülendő, felhívjuk a figyelmet a kollektív műemlékvédelmi gyakorlatra, amit ebben a városban is sürgősen be kellene vezetni. Becsléseink szerint 500 és 800 között lehet a műemléki jellegű épületek száma Kolozsvár belvárosában.
Július 7-én az egykori Torda-Aranyos vármegyébe, az ún. Aranynégyszögbe vezetett utunk, hogy személyesen is tájékozódjunk a Verespatakra tervezett aranybányáról. A frissen elkészült erdélyi sztrádát is igénybe véve, Tordánál nyugatra fordulva az Aranyos völgyében haladtunk a híres erdélyi bányavárosokba. Elsőként Aranyosbányán álltunk meg. Aranyosbánya (Offenbánya) A néhány ezer fős lakosságú, csodás fekvésű kisváros nem sok látnivalót rejt magában: a főtéren álló katolikus templomban rövid ismertető fogadja magyar nyelven a turistát. A települést a középkorban Aranyosbányának hívták, később azonban a város német neve, az Offenbánya elnevezés került be a köztudatba. Nem sokkal a trianoni békeszerződés előtt vette fel újra az eredeti Aranyosbánya nevet. Hajdanán a lakosság negyede magyar volt, ma 3292 lakosából csupán 39 magyar. Aranyosbánya után az Aranynégyszög központjában található Abrudbánya következett. Itt a helyi református lelkész, Gábor Ferenc fogadott minket, s egyben vendégül is látta a Váralja Szövetség csapatát. Megtekintettük az ódon hangulatú, álmos, erősen leromlott kisvárost.
Gábor Ferenc lelkész vezetésével meglátogattuk a város három magyar templomát: a legrégebbi katolikust, a legújabb reformátust és a legromosabb unitáriust. Noha Abrudbányán magyarok már - hasonlóan a többi bányavároshoz - alig élnek, a főtéren számos magyarul beszélő idős emberrel találkoztunk. Abrudbánya Eredetileg többnyire magyar lakosságú tipikus bányaváros az Erdélyi-középhegységben. A trianoni békeszerződés előtt a település lakosságának zömét magyarok alkották. 2002-ben 4819 lakosa volt, köztük 71 magyar. (A magyarok a központban élnek.) A településen Gábor Ferenc kezdeményezésére magyar civil szervezet működik.
Abrudbánya után Gábor Ferenc vezetésével a közeli Verespatakra látogattunk el. Meglepetésünkre egy frissen aszfaltozott út fogadott minket - a kanadai bányavállalat, a Gabriel Resources leányvállalata, a Roşia Montană Gold Corporation újította fel a településre vezető bekötő utat. A hosszan kanyargó kis hegyi településen felfelé haladva sorra láttuk a régi, leromlott állapotú, egykori magyar házakat. A főtéren megálltunk, s megnéztük a hajdan magyar városkát, ahol örök életre szóló élményekben gazdagodtunk.
Verespatak Románul Roşia Montană, történelmi bányaváros az erdélyi Aranynégyszögben. Már a rómaiak is várost alapítottak itt Albrunus Maior néven. A középkorban élte virágkorát, főként magyar és német bányászok lakták. 1910-ben többségében magyar lakossága volt (51%), Trianon után a magyarság erős fogyásnak indult. 2002-ben 1369 lakosa volt, közülük már csak 55-en vallották magukat magyarnak. A településen 2000-ben jelent meg egy kanadai cég azzal a céllal, hogy megnyissa Európa legnagyobb aranybányáját. Az RMGC azóta felvásárolta a házak 80%-át, így a település lakossága ma 500 fő körül lehet. Elsőként a beruházás ellenzőinek érveit hallgattuk meg a főtér egyik sarkán kialakított információs irodájukban. Zeno Cornea, a tiltakozók egyik vezéralakja ismertette a bányaberuházás környezeti és kulturális kockázatait. Szabó Csongorral, az RMGC-nél dolgozó műemlékfelelőssel is találkoztunk, így megismerhettük a bányacég álláspontját is. Ők azt ígérték: minden környezetvédelmi előírásnak igyekeznek megfelelni, és féltő gonddal fognak bánni a Verespatakon meglévő kulturális örökséggel annak megőrzésekor.
A Váralja Szövetség a teljes körű tájékozódás után arra az álláspontra jutott, hogy a román államnak és a helyieknek komolyan ellenőrizniük kell a bányacéget, hogy valóban minden előírást betartsanak, és korábban tett vállalásaikat teljesítsék. (Verespatak ügyében hamarosan egy állásfoglalást fogunk kiadni.)
Július 8-án hegyi túrát szerveztünk a havasokba. Délelőtt indultunk szálláshelyünkről a Kalotaszeg nyugati felében található Havasrogozba. (Székelyjó felől.) Tervünk az 1836 méteres Vigyázó/Vlegyásza meghódítása volt, ez a hegycsúcs a Kalota-havas legmagasabb pontja. Késő délutánra el is értük úti célunkat, s hozzákezdtünk sátortáborunk felállításához az erdőhatár felett.
A legnagyobb megpróbáltatást a tűzgyújtás jelentette, ugyanis csurom vizes volt minden, amit csak találtunk. Késő éjjelre tábortüzünk is elaludt, s ekkor a sátortáborhoz közel merészkedő farkasok adtak a számunkra felejthetetlen élményt és kalandot.
Másnap, július 9-én reggel rettenetes hidegben ébredtünk. A sátortábor gondos felszámolása után a hazaút következett. Néhány száz méter után, a hegyről lefelé ereszkedve csodálatos panoráma tárult elénk.
A túráról fáradtan visszatérve, elsőként Körösfőre mentünk, ahol - miután megnéztük a Sebes-Körös kiépített forrását - bevásároltunk a hosszú főutcán, s közben jártunk a református templomnál is, amely a Kalotaszeg egyik legszebb népi építészeti alkotása. Körösfő után Bánffyhunyad következett. A kisváros gyors megtekintése után találkoztunk Kusztos Tibor református lelkésszel, aki idegenvezetőnk is volt a középkori eredetű református templomban. Miután szemügyre vettük a kalotaszegi település míves alkotásait és a főként gótikus stílusban épített templomot, a parókián folytattuk kellemes hangulatú bemutatkozó beszélgetésünket. Bánffyhunyad Románul Huedin, kisváros Romániában, Kolozs megyében, a Kalotaszegben. Legfőbb nevezetessége a református templom, amely már a 13. században is állt, illetve további néhány régi épület a városközpontban. Száz éve még a lakosság 91%-a magyar volt, ma 9033 lakosából 2664-en magyarok (29,5%).
Erdélyi kirándulásunkat fantasztikus élményekkel gazdagodva, magyar öntudattal megerősítve zártuk július 10-én, Csucsán, az egykori Boncza-kastély kertjében. Utána szinte meg sem álltunk Budapestig. Elhatároztuk, hogy jövőre visszatérünk! Váralja Szövetség © |
