Kiadványaink

Bogád Antal: A felemás rendszerváltozás társadalmi vetülete

Az 1990-ben bekövetkezett úgynevezett rendszerváltozás látszatra a szabad választás éve volt, telis-teli szájtáti csodavárással, és szemet kápráztató délibábok sokaságával.

Felmerül a kérdés, miért csak látszatra? Hiszen a polgárok szabadon dönthettek a pártok és a képviselőjelöltek között. Való igaz, csakhogy 1990-ben még itt állomásoztak a szovjet csapatok, s egy megszállt országban nem lehet szabad választásokról beszélni. Ennek köszönhető- tartva egy esetleges bolsevik restaurációtól, hogy az ELLENZÉKI KEREKASZTAL lovagjai olyan választójogi törvényt fogadtak el, s egy szovjet típusú alkotmánymódósítást, ami a mai napig érvényben van. Ezért nincs lehetősége Sólyom László köztársasági elnöknek a parlamentet feloszlatni és új választásokat kiírni.

De térjünk vissza 1990-re. Az évszázadok óta-de különösen a negyvenöt év diktatúrája után a történelmi emlékezétől megfosztott nép kábán ébredezett, és lélekben megpróbált felegyenesedni, hogy annyi szenvedés, jogfosztottság, s vérbe fojtott szabadságküzdelmei után, a váratlanul felragyogó "függetlenség csillagát" nyaldosó fénycsóvák szemkápráztató tűzijátékában gyönyörködjék.
Ám hamar szertefoszlott a délibáb, amikor a nagybetűs Valóság szembejött vele. Mivel ez a négyszáz évi függőség nem múlt el bennünk nyomtalanul. Mint egy fertőző vírus, tovább élt tudatunkba, tudatalatti énükben, és befészkelte magát sejtjeinkbe.
Ily módon megtelepedve bekerült vérkeringésünkbe, és alattomosan burjánozva, -mint egy rákos daganat-elpusztította az egészséges sejtek tekintélyes hányadát, alaposan legyengítve immunrendszerünket. S ez által elhomályosította kis híján visszahódított emlékezetünket, olyannyira, hogy az emberek vissza kívánkoztak jelképesen szólva, Egyiptomba, a szolgaság bölcsőjébe. A nemzeti oldal három elvesztett választása ékes bizonyítéka ennek. Illyés Gyula megállapítása szerint az a művelt ember, aki a valódit a hamistól meg tudja különböztetni.
Hányan tudják? A 2004. december 5-ei ügydöntő népszavazás kudarca csattanós választ adott ismét erre. Való igaz, a március 9-ei ügydöntő népszavazás sikeresnek könyvelhető el, de ez nem a nemzettudatról, a felegyenesedet lélekről, hanem a pénztárcáról szólt. Valószínűnek tartom ugyanis, ha a kettős állampolgárságról ismét ügydöntő népszavazást tartanának, az eredmény hasonló lenne, mint 2004. december 5-én. Ebben az országban mentális megújulásra, erkölcsi forradalomra van szükség, hogy ez a tudathasadásos állapot megszűnjön. Új választójogi törvény és a jogfolytonos Történelmi Alkotmányunk visszaállítása megkerülhetetlen, hogy a nemzetellenes, tehetségtelen mekelekekből álló kormányok a közeljövőben a választási ciklus lejárta előtt visszahívhatóak legyenek. Az ország a harmadszorra visszaválasztott pártállami nomenklatúra jóvoltából ki van fosztva, tönkre van téve, a globális tőke martaléka.
A magyar, mára cseléd lett a saját hazájában. Nem tudom, a jelenleg regnáló balliberális kormány kitől kapta a felhatalmazást, a közvagyon elkótyavetyélésére, és az irdatlan nagyságú bankhitel felvételére? A szociálliberális koalíció felbomlása ellenére természetesen a kisebbségi kormányzás tovább folytatódik. Az Országgyűlés hatásköréből kiszervezett privatizációt ugyanis be kell fejezni, a maradék nemzeti vagyont is el kell még adni. Hadd legyen földönfutó a magyar a saját hazájában. Ez által teljesen kiszolgáltatva a Globális tőke gyarmatává tett országunk új urai kénye-kedvének. A kiszolgáltatott magyarság aztán, ha nem bizonyul engedelmes cselédnek, elkergethető lesz a saját hazájából

Ébresztő magyarok! Ezt akarjátok?

2008. május 17.

(Bogád Antal)

[Vissza a lap tetejére]