Kiadványaink

Lovász Ádám: elavult szennyező üzemek építése elképzelhetetlen a Nyugaton tüntetések nélkül

Természetvédelem a gazdasági érdek kereszttüzébe kerül?

Hogy megértsük a gazdasági érdek(ek) és a környezet (valamint maga a környezetpolitika) kapcsolatát, szükséges több fontos tényezők áttekintenünk. Elsősorban azt kell alaposan vizsgálni, hogy milyen feltételek adottak a politikai közgazdasági szempontból: hogy a haszonelv mennyire szabadon érvényesül egy országban és régióban. Amit kell tudni a haszonról, az az hogy a világ összes nemzetgazdaságában és a világgazdaságban magasabb-alacsonyabb fokon jelen van mint gazdasági törvény. Minden gazdaság a nyereségre törekszik. Ez csak természetes, a jelenlegi gazdasági rendszerben. Ez az alapelv a kapitalizmusnak.
Na de, teljesen más kérdés az, milyen mértékben érvényesül a haszonelv. Ez ugyanis a környezet és humánpolitika szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. Minden eddigi bizonyíték azt mutatja hogy a haszonelv elszabadítása és korlátlan érvényesülése hatalmas károkat okoz rendszerint mind a társadalomban, mind a természetben. Gondoljunk csak bele: a "szabad piaci gazdaság" teszi lehetővé az élelmiszer-feldolgozó és forgalmazó monopóliumok létezését, amelyek természetüknél fogva, valódi szabályozás híján, rendszeresen megsértik a fogyasztók jogait rossz-minőségű és egészségtelen termékek értékesítésével. Mivel itt a haszonelv működik (spórolni kell minden áron, hogy a részvényesek elvárásainak megfeleljen a vállalati vezetőség minél hatalmasabb nyereség felhalmozásában), a liberálisok* szerint dicséretre méltók az ilyen vállalatok, akkor is ha méreggel etetik vásárlóikat. "Vásároljatok máshol"-hangzik a tipikus válasz a számos ideológustól (igaz, már nincs hol máshol, mivel minden olyan vállalkozás amely, feltételezzük, nem tette magáévá a haszonelvet és árul kizárólag jó minőségű, "bio" élelmiszert, hazai termelőktől, tönkremenne a "verseny" nyomása alatt).
Ilyen a helyzet a környezet terén is: egyre elterjedtebb az a trend, hogy nyugat európai székhelyű multinacionális energiaipari cégek Kelet Európába telepednek, ahol még működethetnek olyan elavult, szennyező (de olcsó...) üzemeket amelyek létezése egyszerűen elképzelhetetlen Nyugaton tömeges felháborodás és tüntetések nélkül. Mivel ott az állam "gyengének" bizonyult a gazdasági érdekek védelmében és egyszerű állampolgároknak van beleszólása a szabad piac működésébe, muszáj volt engedményeket tenni a közvéleménynek (még akkor is ha, például, a jelenlégi Németországi szövetségi kormány szeretné rehabilitálni a nukleáris energiát, az energialobbi hatására). Magyarán mondva nem olyan a helyzet mint Magyarországon, ahol kérdőjelezhetetlenül masírozhat a "szabad piac" az állam oltalma alatt. Nem kell félnie a tőkének, hogy a magyar nép talán ellenkezni kezd a haszonelvvel. Ezen a téren az állam igenis erős, és megvédi a nagyvállalati érdekeket minden bajtól. Sőt, még a haszonelvet is képesek eldobni, a több haszon érdekében: már több mint egy évtized óta közpénzzel segélyez a magyar állam külföldi vállalkozásokat. De hát, ez is csak természetes része a szabad piaci gazdaságnak, mivel már kialakultak a monopóliumok, mint a szabad piac logikus következménye. És kikövetelik maguknak a privilégiumokat, a hatalmi ranglétra csúcsán elhelyezkedve.
A felszínen mindezek eléggé torz eredményeként tekinthetünk a felső-gallai hulladékégetőre: állami tulajdon lenne, de azzal párhuzamos a haszonelv érvényesülni maximálisan. Hiszen "spórolás" a jelszava az állami hatóságoknak amelyek felépítenék. "Spórolnak" a munkaerővel, és persze a környezetszennyező technológiával, amely rövidtávú nyereséget hozhat, de hosszú kárt fog okozni. Elvileg, az állam "rossz gazda", mivel nem engedi érvényesülni a haszonelvet. De a mai lecsonkított (de erős) állam is magáévá-tette a senkit senkinek, minden magamnak eszmét. Már nem közhasznú célokból működik, hanem a leghatásosabban ki próbálja szedni a pénz a lakosságtól és át-folyósítani azoknak akik valóban "megérdemlik": a multinacionális szereplők és nagy vonalakban, a tőke.

*Itt nem a hagyományos értelemben-vett politikai "liberálisokról" van szó, hanem a gazdasági "liberálisok", vagyis a "privatizálni mindent, uralkodjék a piac"-féle közgazdasági irányzatról van szó. E féle gondolkodás politika-semleges, mivel minden főáramú politikai irányzat (liberálisok, neo-konzervatívok, konzervatívok és "modern" szociáldemokraták) megtanulta és elsajátította.

Lovász Ádám

[Vissza a lap tetejére]