Kiadványaink

Lovász Ádám: Ma bunyó, balhé, szex és drog

„Bulik, csínyek, cigi, pia és rock and roll. Ez régen is volt. Ma bunyó, balhé, szex és drog társul mindehhez.

A főváros egyik legnépszerűbb tinédzser-szórakozóhelyén dübörög a zene. Emósok, punkok, szkinheadek, és még ki tudja hányféle stílus képviselői gyűlnek össze itt. Mind kamaszok. A szabadtéri kocsmában vége a koncertnek, indul a lemezlovas által vezényelt buli.

-Végre - sóhajt egy fiú, és a zene első taktusait hallva ütemesen mozgatja a fejét. Szeme réveteg, lehelete borszagú. Gyanakvó. Ám mihelyt tisztázzuk, hogy nem vagyok se zsaru, se tanár, és meghívom egy pohár borra, szívélyessé válik.

-Ez a törzshelyem, ha az ősöknek több pénze lenne, itt élnék.Ma is órák óta itt vagyok, csábít a zene, a csajok, ráadásul ez még megfizethető-mondja. A mosdók felől a pillanatnyi csendben nevetés hallatszik. Közeledem, a nyers illat megüti az orrom. Két lány arról beszélget, nehéz mostanság fűzőt választani a bakancsba. Nézem őket, látják csodálkozásomat. Az egyik felém fordul:-nem mindegy, milyen színű. A színeknek jelentésük van. A zöld azt jelenti, füvezel...-kezdi, várja a hatást, nekem meg beugrik: ez az, amit éreztem Amszterdamban is: cannabis.

-Itt majdnem mindenki füvezik-árulja el a másik, aztán hozzáteszi:-aki menő, mind itt bulizik, és bár elvileg tízkor mindenkit kizavarnak, és csak a nagykorúakat engedik vissza, gyakorlatilag még soha nem küldtek ki bennünket-így tudom meg, hogy kiskorúak.

-a nyár a bulizás, a pia és a szex ideje. Ezeket itt mind lehet. Egyszerre, egy helyen. Amikor egy fiú kihív a kerítéshez, mi csajok tudjuk, mit akar-kuncog a másik, és halkan, egyszerre mondják:...orál. A kérdésre, hogy mit lép ekkor egy tizenhat éves, szinte körberöhögnek.”

Nők Lapja, 2008 Július 23, 30. szám, 17. old.

(saját kiemelések -L.Á.)

A fenti idézet jelentősége nem abból származik, hogy megírta valaki a Nők Lapjában. Onnét ered, hogy egy fennálló állapotot élethűen mutatnak be az Olvasónak a szerzők. Tartalmát illetően bárki ellenőrizheti, elmehet a szórakozóhelyekre és láthatja magának a magyar ifjúság állapotát. Ami még jelentősebb az az, hogy hogyan reagálnak (vagy éppenséggel nem reagálnak) a cikk szerzői az általuk feltárt jelenségre. Nem tudhatjuk ki írta pontosan a fenti részletet, több ember szerzeménye (Árvai Magdolna, Herner Dorka, Kovács Annamária és R. Kövér Balázs. Leírásukból kitűnik hogy személyes tapasztalatuk van ez ügyben, vagy legalábbis hallottak élethű beszámolókat.)

A lényeg itt az, hogy a média, ebben az esetben a Nők Lapja, miért nem tartja kommentálni valónak a kamaszkorúak állapotát. Pedig bőven akad kivetnivaló! Először is, az uralkodó értékrendet nem kérdőjelezi meg senki az írásban, amely fent fel van sorolva röviden. A szerző(k) véleményében, úgy tűnik, „természetes velejárója” a fiatal kornak a szenvedélyek kiengedése. Sok mindent el lehetne mondani a „szex, pia, bulizás”- életstílusól, csak nem éppen azt, hogy „természetes”. Ellenkezőleg, valakiknek az érdekében áll azt a féle passzív életszemléletet népszerűsíteni fiatal kortól amely egyenesen minél több értékesítéshez vezet. Nemrég 51 milliárd dollárért kelt el az Annheuser-Busch, Amerika és a világ egyik legjelentősebb sör-gyártó és-forgalmazó vállalata. Az emberi szenvedélyek kielégítése bizony-bizony nagy üzlet! Az alkoholpiac, a globalizáció előrehaladtával, egyre monopolizáltabb. Tehát egyre nagyobb és egyre kevesebb cég uralja a piacokat. Így egyre több pénzük is van a reklámozásra meg a „puha befolyásolásra”. Mivel közvetlenül érdekeltek egy olyan kulturális légkör létrehozásában és fenntartásában, amely az emberi szenvedélyek elengedését tartja jónak, nem lephet meg minket ha azt is csinálják ami jó a bankszámlájuknak! Az érték nem vész el, csak átalakul, vándorol. Az emberi (valóban állati) ösztönöket lehet építőjellegűen felhasználni, vagy pazarlóan. Tehát elő lehet állítani új értéket vele, vagy ki lehet engedni és fogyasztás formájában elpazarolni. Ez nemcsak pénzügyi értelemben értendő, hanem mindenféle szempontból.

A fogyasztói társadalom nyilván az utóbbit, a pazarlást, az értékfelszívódást részesíti előnyben. Ez magával hozza a passzivitás és bomlás minden velejáróját. „Emósok, punkok, szinheadek”, igen, a társadalmi dekadencia és késő-modern korszak romlásának tünetei ezek az életstílus-irányzatok, melyek annyira ártatlannak tűnnek a Nők Lapjának. Magukban hordozzák lázadó külsejük alatt a főáramú ideológiát, minden félrevezető szlogenjével együtt: „éljél a máért és ne a holnapért”, „engedd el szenvedélyeidet”, „vásárolj”, „egyed, szedd be, lődd be”, és a drogfogyasztás iránti toleranciát. Mindez végső soron az ésszerű gondolkodás kiszorítására irányul. Helyébe lépnek az új bálványok, a bulizás és a felelőtlenség istenítése, racionálisan felfogott vallások vagy világnézetek helyett.

Tipikus példa az Új Hívőre az a berúgott fiú, akivel elbeszélget (sőt, piázik!) az újságíró. Kizárólag a bulizásért él, állítja, „ha az ősöknek több pénze lenne, itt élnék”. Órákat képes tölteni a szórakozóhelyen nyáron, mert odacsábítják a csajok és a zene. Hogy nincsen jobb dolga mivel töltse az időt vagy mire használja az energiát, az már-már patetikus. Csak ezt tudom írni az ilyen patologikus esetekről. Vagy talán ezt kéne „normálisnak” hívnunk? Ha megkérdeznénk egy csapat fiatalt, mondjuk egy olyan „tipikus” kis csapatot amely hasonlóan minden este jár szórakozó helyekre a vakáció alatt, az Elvtársak vajon egyetértenének velünk?

Azt mondanák hogy teljesen normális az a passzív fiú, aki a buliért él. Ebben a felfordult világban a nem-normális állapota normálissá vált. Nem valami csoda-folytán, persze. Nem véletlen, hogy a kultúra és társadalom így alakultak. Nem lehet visszafordítani az időt. Inkább előre kell néznünk, hogy milyen féle Szebb Jövőt lehet megvalósítani a jelenlegi állapotokból kiindulva, hogyan lehet a vak és fél-állati jelenből a szemléleti paradigmára áttérni. De itt most nem ezzel a témával kívánunk foglalkozni. A lényeg az, hogy a Nők Lapjánál nem ismerik föl az alapvető lélektani és társadalmi problémákat. Ez nem kifejezetten meglepetés, hiszen mégis egy liberális-szemléletű, főáramú, külföldi-tulajdonú, „politika-mentes” (nem egészen...), „értékítélet-mentes” (erkölcs-mentes) újsággal van dolgunk. Még kész csoda, hogy ennyire is „mélyreható” a magazin tartalma!

A passzív-aktív személyiségtípusok ellentéte nem kerülhet szóba politikailag-korrekt fórumokon, mert ha elkezdjük komolyan fejtegetni a szociálpszichológia problémáit, rendszerkritikai következtetésekhez jutunk el, feltételezve hogy nem szakítjuk meg az elemzést részproblémáknál vagy nem tereljük el a figyelmet jelentéktelen dolgokra (liberális szociálpszichológusok + „rasszizmus” = médianyilvánosság = figyelemelterelés = félrevezetett lakosság = sok pénz egyeseknek = ☺)

Ha megoldásokat kívánunk találni a problémákra, először fel kell ismerni a problémákat mint problémákat. A lelki betegek gyógyulásában például az első előrelépés az, amikor a beteg felismeri magáról hogy az, és valamit tennie kéne a fennálló abnormális helyzet megváltoztatásáért. Az, hogy a fiatalok (meg az emberek általában) céltalanok, vagy céljaik legfeljebb fentről diktáltak s nem az övéik, a mi véleményünkben nem elfogadható állapot. Lehetne jobban is csinálni a dolgokat, lehetne mindenki boldogabb mint amilyen jelenleg. Ez nem álom, ez megvalósítható lehetőség. De csak akkor, ha az emberek önmaguk felismerik ezt! Igen, lehet és muszáj jobban és hatékonyabban élni mint eddig! Noha azok, akik minden este diszkóba járnak biztosan nem olvassák, a Szentírás, különösen az Új Szövetség, erre a megtisztulásra buzdít minket. Jézus mindig az új ember eszméjét hirdette a korrupt „régi emberrel” szemben. Ezt a tradíciót meg kell újítanunk és alkalmassá tenni a huszonegyedik századra azzal, hogy tudományos, tehát pszichológiai, módszerekkel párosítjuk, az új erkölcs hirdetésében.

„Miért beszélsz itt erkölcsről, mi csak szórakozni akarunk!”- mondaná nekem egy most még tipikusnak-számító kamaszkorú. Hát miért? Nézz magad körül, és állapítsd meg te. Vedd a szemeidet és vidd el őket a toxikológiai osztályokra a kórházakban. Vidd el őket és nézd hogyan végez az abortusz a felelőtlenségből-létrehozott életekkel. Vajon az a magzat tehet sorsáról? De lehet, hogy nem lesz szükséged olyan messzire elmenni. Sőt, nem kell elmenned sehova. Csak nézz a tükörbe, nagyon alaposan. Nézzél magadba és kérdezd meg, „boldog vagyok-e így?” Nézzél magadba újra öt, húsz, vagy ötven év múlva, és ugyanazt kérdezd meg. És majd ha már elért téged is a halál (hiszen mindenkit elér), kérdezd meg, hogy „érdemes volt-e nekem élni?” A válasz az összes kérdésre az, hogy nem. A passzív ember sosem éri el a boldogság vagy felvilágosultság állapotát. Vágyait csak pillanatnyilag tudja kielégíteni, na de ilyenek az állati vágyak! Nem azért léteznek, hogy kielégítsük őket, hanem azért hogy felhasználjuk őket célok elérésére. Az ember élete végén aszerint méri le életének értelmét, mennyi célt tudott elérni, mennyi problémára adott megoldást amely ő rajta és környezetén, vagy akár az emberiség egészén, segített. A passzív ember gyakorlatilag egy ilyen eredményt sem tud felmutatni, mert passzív volta kizárja a céltudatosságot.

Folytassuk elemzésünket a „füvezés” jelenségével, pontosabban ahogyan megjelenik a Nők Lapja szemüvegein keresztül. A szerző két meglehetősen együgyű lányt talál a szórakozóhely mosdóiban, akik arra a mélyreható és fontos- jaj, de még mennyire fontos! - problémára keresnek megoldást, hogy milyen színű fűzőt tegyenek bakancsukba. Vajon a zöld? „A zöld azt jelenti, füvezel...”, ám ők is azzal csapják agyon az időt. Mivel a csorda összes tagja is szintén szívja a cannabist („Itt majdnem mindenki füvezik”), ők is szívják, mint tipikus csordaállatok. Mindez némi meglepetést kelt szerzőnkben, de most sem mond ítéletet és nem panaszkodik semmiről. Ááá... mert ez normális, ugye! Nem szabad rossz fényben feltüntetni azt a szomorú tényt, hogy a magyar fiatalok többsége fogyaszt egy súlyosan agykárosító szert. Bár az aszpartám is súlyosan agykárosító, a marihuana ilyen széles körű fogyasztása nem jó jel a jövőt illetően, (az aszpartám mégis legális és benne van az összes rágógumiban, cukormentes édességben és Coca Cola/Pepsi-féle italokban, az amerikai és európai élelmiszerbiztonsági szervezetek „magyar”- tehát magasszínvonalú korrupciója miatt).

A cannabisról már bebizonyította számos orvosi kutatás, hogy súlyos agykárosodást okoz, valamint számos mentális betegséget. Vajon mennyire értékes lesz pár év múlva a magyar humántőke-birtokosok, ha már fiatalon rászoknak a kábítószerre? Vajon azokból a lányokból, akik fiatalon szívják a mosdókban, lesznek-e felelős, gondolkodó, közösségi-érzelmű emberek akik készek a kihívásokkal szembesülni, akik tudnak célokért együttműködni másokkal, magyarul értéket teremteni, dolgozni? Nem hinném! Legalábbis kevés a valószínűsége. Az ilyen embereket Ausztráliában bátran „semmirevalónak” nevezik a közbeszédben, „akikből nem lesz soha semmi ha így folytatják”. (csak hogy vegyünk olyan „Nyugati” példát melyről nekem van tapasztalatom). De Magyarországon ezek szerint „normálisnak” nevezhető. Legalábbis ezt a következtetést vonhatjuk le, ha nem használják a Nők Lapja munkatársai a megfelelő jelzőket (talán féltik állásukat?). A drog-elleni harc itt nem létezik; ha létezne, a drog-használat is büntethető lenne, valamint az állam komolyan foglalkozna a droghasználat megelőzésével.

Ez után még csak javulhat a helyzet. De javulni nem javul. A két lány aztán azt meséli el, hogy szexelni is lehet a szórakozóhelyen. Persze csak orálisan. „Csak”. Igen, csak orál. „A nyár a bulizás, a pia és a szex ideje”. Tipikus szlogenje a tipikus, tömeggyártott fiatalnak. A nyár nem az építőjellegű tevékenységekről szól, hanem a lazaságról. Szerintük, mivel elvileg nem lehet lazítani és valami hasznosat is csinálni egyszerre (például művészetet, zenét, stb.).... És a felelőtlenségről, ugyanis csakis annak lehet hívni azt, ha valaki valakivel átgondolatlanul, „csak úgy” nemi kapcsolatot létesít, még akkor is ha csupán a nemi szervek szájjal-történő izgatásával. A „tipikus” fiatalság elidegenedésének a jeleként is felfogható az e-féle „egy-szereplős” szexualitás. A kölcsönösségről szó sincs az ilyen szexuális viselkedési formáknál. A passzív ember hallani sem akar a kölcsönösségről! De mindez ismételten nem ösztönzi szerző(i)nket arra, hogy egyáltalán mondjanak bármilyen véleményt, nemhogy „problémaként” kezeljék ezt az ügyet. Márpedig a problémákat így nem lehet kezelni.

Viszont egy dologra jó ez a cikk. El lehet adni újságokat vele, és korrumpálni lehet az olvasókat. Talán az az anyukat aki a Nők Lapját olvassa majd nem fog olyan rossz-szemmel nézni gyerekére ha részegen jön haza, mert már tudni fogja hogy normális viselkedési forma! Igaz, a cikk végén megjelenik az ellenszer; egy Gina nevű tizennégy-éves lánnyal találkozik a szerző, aki józan és csak „néha” iszik alkoholt, noha az tudomásom szerint illegális, és alkotó-jellegű tevékenységet is fojtat (egy együttes tagja, „énekesnő szeretnék lenni”). De nem merül fel egyik szerzőben sem a tüneteket egyáltalán úgy felismerni, mint súlyos szociális betegségek tüneteiként. Márpedig más országokban a társadalomtudomány már rég felfigyelt arra, hogy az emó-punk-szinhead (bőrfejű) jelenségek hogyan függnek össze a társadalmi válságokkal, és hogy megjelenésük önmaga válságjelenség (pld. a legtöbb szinhead/neonáci a világon Oroszországban van, ahol a 90-es évek gazdasági összeomlása után jelentek meg). Fel kéne ismernie a magyar társadalomtudósoknak korunk kérdéseit, hogy tudjanak válaszokat is adni rájuk. Feltéve, ha akarnak önmaguk hasznos részei lenni a magyar társadalomnak. Remélem nem hiába írom ezeket a sorokat.

[Vissza a lap tetejére]