Lovász Ádám: Kiskamaszok

Hála a Jó Istennek, néha még Médiaországban is elmondják az igazságot. Nemrég írtam a Nők Lapja egyik cikkéről, mely a kamaszkorúak időtöltéséről szólt a szünidő alatt. „Szex, bunyó, balhé” volt a címe. Akkor arról panaszkodtam, hogy a Nők Lapja nem adott kellő válaszokat azokra a kérdésekre melyek felvetődtek a téma kapcsán. A Nők Lapja 42.-ik számában (2008 Október 15) viszont megjelent egy újabb cikk a kiskamaszok (12-14 évesek) szabadidőtöltéséről, ami eltérő az előbbitől. Nem kell megriadni, nem történtek csoda. A Nők Lapja ugyanúgy nem ad válaszokat a kérdésekre, de legalább felveti a kérdéseket.

„Hogyan telik a napod? „Egyedül, a gép mellett!” a címe. Azért írom, hogy Hála a Jó Istennek, mert egy főáramú médiaszerv legalább elkezdett foglalkozni a magyar gyerekek passzivitásával mint társadalmi problémával. A lap munkatársai megkérdeztek két csoport 6-os, 7-es tanulót, egy pesti és egy vidéki csoportot, arról, hogy iskolán kívül hogyan csapják agyon az időt. Az eredmények számunkra nem meglepőek:

(Forrás: Nők Lapja 2008 Okt. 15., 42. Sz., 20-24 old.) 
 

Szinte semmilyen közösségi tevékenységgel nem foglalkoznak a kiskamaszok. Szabadidejük döntő többségét a semmittevéssel töltik. „Társasjáték, családi program sehol sem szerepelt, viszont gyakran „lógtak” lenn a téren, a barátokkal. A szülők ugyanis későn érnek haza, így a délutánjaik nagy részét magányosan töltik” (20. old.) Ez a helyzet a városban. Vidéken is számítógépeznek és televízióznak, de olvasnak is meg több időt fordítanak különfoglalkozásokra és családi ügyekre. Minden jel szerint, a statisztikák alapján is, okosabbak a vidéki gyerekek. Hogy miért, arra majd visszatérünk.

Tehát felismertük a betegség tüneteit. Remek, kiváló. Tudjuk, hogy a fiatalok leginkább a televízió és a számítógép előtt döglődnek. Hát még szép hogy ezt tudjuk! Erre mi a Nők Lapja végkövetkeztetése: „Mindez arra hívja fel a figyelmünket, hogy az idő eltöltése nem tudatos döntés eredménye, ezt inkább a lehetőségek, a kényszerek és az ösztönös vágyak befolyásolják” (20-21. old.). Itt jelentkezik a főáramúság mint korlát, hiszen a politikai korrektség kizárja annak lehetőségét, hogy a Nők Lapja annak a logikai fonalnak a végéig eljusson, melyet ő maga ragadott meg. A szükséges válasz megadása áthágná ennek a politikai korrektség határait. MIÉRT passzívak a magyarok? MIÉRT nincsenek ott a szülők? MIÉRT vannak rákényszerülve a kiskamaszok arra az életmódra, melyet élnek?

Talán a számítógép miatt? Dr. Csák Annamária, a Nők Lapja által megkérdezett gyermekpszichológus, meglehetősen érdekes hipotézise szerint a számítógép rejtélyes „elszigetelő” tulajdonságai miatt idegenednek el egymástól az emberek, különösen a fiatalok. Igen, persze, a gonosz számítógép szedte magát és egyszer csak kényelmesen befészkelődött az emberek közé, az Internetet pedig ugye csak azért találták ki, hogy korrumpálják az ifjakat! Úgy derül ki, hogy micsoda butaság ez az egész érvelés, ha megnézzük az okok és okozatok viszonyát. A számítógép illetve az Internet önmagukban neutrálisak. Nincsenek „jó”, illetve „rossz” tulajdonságaik  önmagukban. Lehetnek hasznosak vagy haszontalanok. A felhasználón múlik, hogy mit csinál az általa felhasznált számítógéppel. Tehát, ha időpazarlásra alkalmazza, a hiba a felhasználóban található. Szándékosan írom, hogy „hiba”, „felelősség” helyett. Ide jön az a mondat, melyet idéztünk: „az idő eltöltése nem tudatos döntés eredménye, ezt inkább a lehetőségek, a kényszerek és az ösztönös vágyak befolyásolják”. A kiskamaszokat az őket körülvevő környezet befolyásolja, ami felkelti bennük a vágyat az ilyenféle időtöltésre.

Logikai képtelenség a felelősséget rájuk vagy a számítógép nem-létező „tulajdonságaira” hárítani. A felelősség a külsődleges változókat terheli, vagyis az eddig rejtelmes külsődleges tényezőket és „kényszereket”. Hogy mik is ezek, arra természetesen nem tér már ki az említett hetilap (biztosan a téma magától-értetődősége miatt). A válasz a gazdasági rendszer működésében rejlik. Kinek az érdeke, hogy az új nemzedék buta és magatehetetlen legyen? Egyben azoké, akik számára dolgoznak a szülők. Minden értékteremtő, tehát dolgozó, ember Magyarországon minimum két munkáltatónak teremt hasznot, akik valóban egyet alkotnak: egyik oldalon valamelyik külföldi nagyvállalatnak, vagy annak leányvállalatának; és a Magyar Államnak, ami az adófizetők pénzét átszivattyjúzza a nemzetközi pénzvilágnak „adósság kamatainak kifizetése” gyanánt. Az országot egyrészt munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság sújtja, viszont akik dolgoznak testileg és/vagy lelkileg beleszakadnak a munkába, hiszen az utolsó csepp hasznot is ki csavarják belőlük. Ez egy őrült gazdasági modell által szült egyensúlytalanság következménye.

Az elit érdeke a minél magasabb haszon. Ehhez szükségesek vissza-nem-beszélő szerszámok, olyan lakosságra amely nem gondolkodik ésszerűen. Ha ésszerűen gondolkodnának a fogyasztók, nem fogyasztanának szükségleteiken túl. Ha ésszerűen gondolkodnának az alkalmazottak, nem tűrnék ezt a tűrhetetlen állapotot. Egy hozzájuk képest szűk réteg élősködik rajtuk, és ezt mégis tűrik mert nem látják. Nem meglepő, a Nők Lapja „döbbenete” ellenére sem, az a tény hogy Budapesten a legpasszívabbak a fiatalok. Budapest Magyarország gazdasági és (már-amennyire) „kulturális” központja. Budapest van beépülve legjobban a világrendszer vérkeringésébe. A külföldről érkező normák természetszerűen ott hatnak legjobban, ahol először jelentkeznek. A Nők Lapja szerkesztősége példáúl Budán található, nem Gyömrőn vagy Pilisjászfalun. A vidék Pesthez képest „késésben” van, ami reménységre is adhat okot, hiszen ott az ifjak nem olyan mértékben züllöttek, mint a nagyvárosban. Ám ha senki nem cselekszik, elkerülhetetlen a vidéki fiatalok hasonló-szintű elfajulása.

A regionális városokba is rohamosan beszivárog a passzivitás, különösen a kevés tradíciókkal-rendelkező „szocialista” iparvárosokba. A  Dorog-, Dunaújváros-, Tiszaújváros-, Tatabánya- és Kazinbarcika-színvonalú városok nem fognak bizonyulni ellenállónak. Hiszen már az új nemzedék szülei is rettenetesen passzívak és elnyomottak a munkanélküliség kézzelfogható veszélye miatt, amit kihasználnak munkáltatók az ipartalanítás következtében. Ez a Magyar Állam nevű történelmi képződmény cselekvéseinek köszönthető. Ne legyenek kételyeink afelől, hogy a rendszert-váltó politikai elitünk szándékosan tette és teszi  azt, amit tett és tesz ezzel az országgal. Az Állam a legerősebb gazdasági érdekek képviselője. Azt teszi, amit suttognak fülébe. Ha tönkre kell tenni egész iparágakat, ezek az érdekek beépítenek liberális szakembereket minden kormányba. „Jobb” és „Bal” képzeletbeli fogalmak, melyeket csupán az általuk fizetett összes életművész alkalmaz (más nevén „politológusnak” nevezzük azt a féle különösen pofátlan ingyenélőt...).

A kiskamaszok helyzete a szülők, vagyis a család helyzetének függvénye. Az egyetlen dolog ami rosszabb mint a rossz nevelés, az a nevelés hiánya. A magyar gyerekek mindkettőből kapnak eleget, egyedül a valódi nevelés hiányzik. Már-amikor ráérnek a szülők munka után „foglalkozni” gyermekeikkel, vajon kívánatos következményei lesznek annak a „foglalkozásnak”? Ha egy emberre rendszerint rendkívüli mennyiségű stressz nehezedik, annak szükséges egy kiút. Ha nem létezik pozitív kiút, negatív kiutat talál a felgyülemlett stressz. Tehát erőszak, paranóia, házasságtörés vagy betegség. Tételezzük fel, hogy egy kiskamasz kénytelen befogadni a dolgozó anyjának a negatív energiáját. Mit tehet az ebből származó stressz kiengedése céljából? El mehet játszani a helyi játszótérre vagy a helyi nyitott zöld területre, fizikailag kiengedni a frusztrációt...

Feltéve, ha van. Márpedig az esetek többségében nincs. Az említett Nők Lapja cikk egyik társszerzője, Hulej Emese egy másik találó cikkében („Az udvariasság törvénye”, Nők Lapja, 2008 Október 8) arról panaszkodik, hogy a parkok nincsenek látogatva a köznép által, többnyire siralmas állapotuk miatt. A várostervezés Magyarországon sosem az emberi szükségleteket volt hivatott kiszolgálni, legkevésbé az utóbbi húsz évben. Rengeteg új irodaépület épült, az esetek óriási többségében Budapesten (gazdasági centrum...). Viszont komoly zöld övezetek, igazán közösségi-használatú és közösségi-célú nyílt terek továbbá is hiányoznak. Kényszerek, kényszerek, kik vagytok? Talán ez lehet az egyik kényszer? Feltétlenül, ám itt már messze nem egyedül a kiskamaszokról van szó, hanem a társadalomról mint egészről. Itt arról a kérdésről van szó, hogy milyen logika szerint vannak megszervezve a dolgok. A tőkelogika a legelterjedtebb az egész régióban Magyarországon. A lakosság életminősége itt nem véletlenül marad el az Ausztriában, Szlovéniában vagy Szlovákiában található állapotoktól.

A Kedves Olvasó biztosan nem gondolta volna, hogy a kiskamaszok témakörétől az építészetig lehetne elmenni ilyen egyenes-vonalúan. Ebből látszik, hogy minden összefügg. Új építészetre van szükség, olyanra amely összevonja a közösségi és egyéni tereket egy Egészbe, a régi faluk mintájára modern környezetben. A természet és a modern kor összeegyeztethetőek. Szükség van erre a találkozásra, hogy létrejöjjön az a környezet amely végre alkalmas lesz egy egészséges nemzedék nevelésére. Lakásokat, köztereket és zöld-övezeteket egybeolvasztva kéne építeni. Technikailag megoldható, és mérhetetlen lélektani előnyökkel járna. A környezeti, gazdasági és társadalmi válság lassan rákényszerítik az embereket arra, hogy gondolkodjanak alternatívákban, és hogy éljenek másképp mint eddig. Mint társas lény, az ember arra lett teremtve, hogy társas életet éljen, vagyis hogy közösségekben éljen. Biológiai szükséglete. Ezért nem csodálkozhatunk azon, ha rossz hatással van a gyerekekre a többiektől-való elszigeteltség, illetve a passzivitást-gerjesztő környezeti kényszerek halmaza. Mint ahogy már többször megfogalmaztam, a dolgok végéig kell járni, amíg el nem érkezünk a teljes igazsághoz. Addig nem lehet pihenni, amíg fényt nem derítünk az alapvető dolgokra. Nevezzük csak meg a "kényszereket" valós nevükön és ne riadjunk vissza a végkövetkeztetések levonásától, mert az igazságot ki kell mondanunk hogy világos legyen mindenki számára, hogy helyesen cselekedhessen minden jó akaratú ember egy jobb világ építésében.

Lovász Ádám (c)

[Vissza a lap tetejére]

Váralja Szövetség ©