|
Kiadványaink
|
A keresztény embernek két dolgot kell maga előtt látni tisztán és világosan földi élete során: hogy mi a Jó és a Rossz. Ehhez tudni kell a Jó és Rossz fogalmainak jelentését. A jó maga a Lét. Minden ami létezik, magától a Léttől, tehát attól az erőtől ered, melyet mi, jobb kifejezés híján, Istennek vagyunk kénytelenek nevezni. A Rossz a Nem-Lét, mivel a Jó hiányát nevezzük annak (pld. a betegség nem azért rossz, mert önmagában „valami” számunkra, hanem mert megfoszt az egészségtől). Ilyen megközelítéssel kell keresnünk válaszokat a praktikus kérdésekre. Nem elvont fogalmak ezek, ahogyan egyes ateista filozófusok állítják, hanem valóságok önmagukban. Vizsgáljunk hát egy pár kérdést, igazán keresztény szemmel és találjuk meg a válaszokat. Minden kultúrában az egyik legszörnyűbb állapotként van nyilvántartva az élelem és az ivóvíz hiánya, biológiai okból, hiszen az ember testileg megsemmisül megfelelő táplálék nélkül. A jelenlegi „élelmiszerválság” kifejezetten gonosz létállapot, mivel égbekiáltó hiányosság. Az öntudatos keresztény embernek fel kell ismernie, hogy egy hiányos gazdasági rendszer működésében rejlik a magyarázat. A kapitalista gazdaságnak nem csupán egy lényegtelen mozzanata az, hogy képtelen az emberi szükségleteket kielégíteni, hanem a lényegéhez tartozik ez az alapvető hiányosság. Bármi, ami a magasabb profitráta útjában áll, azt igyekeznek eltávolítani a tőkések. Hozzátevőlegesen, a jelenlegi élelmiszerválság megértéséhez figyelembe kell vennünk a túlfogyasztás jelenségét is. Ugyanis konkrét kézzelfogható érdekek fűződnek az élelmezési rendszerek instabilitásához, azaz egyensúlytalanságához. A spekulánsok nyilván haszonszerzés céljából mozgatják az élelmiszer árakat, az élelmiszert forgalmazó cégek nyilván haszonszerzés céljából alakítottak ki olyan kultúrát, többek között Amerikában, amely a zabálást népszerűsíti. Pillanatnyilag kétszer annyi élelmiszert termelnek a világon, mint amennyire az összes embernek biológiailag szüksége van. Ehhez képest évi 6 millió afrikai halott gyalázatos szám (ugyanis ennyi a valós szám, mert az AIDS-re hárítják a felelősséget, amikor az ENSZ által használt hivatalos útmutató értelmében az AIDS tünetei megkülönböztethetetlenek az éhhalál tüneteitől!) Egy holokausztnyi
mennyiségű áldozat elfogadhatatlan, amikor a Föld fejlett
országaiban halálra tömik magukat a lélektanilag megnyomorított,
fogyasztópolgárokká- Minden tőkés vállalkozás pénzszivattyú. A tőkés pénzt csinál pénzből; az áru csupán közvetítő közeg számára. Magyarul a Sátán logikája szerint cselekszik a kapitalista vállalkozó. Ugyanis semmiből létrehoz.... semmit. Sőt, a valódi világból elszív értéket, hogy tőkét csináljon belőle. Ha hasznosabb a tőkés szempontjából exportra termelni cukrot, amiből majd valahol etanolt fognak előállítani, ami valahol máshol valamilyen kocsi kipufogójából fog kijönni és szennyezni a helyi levegőt. Nem fogja érdekelni, hogy azzal kevesebb föld jut élelmiszer termelésére. Az pláne nem fogja érdekelni, hogy a cukornád tönkreteszi a helyi talajt, hogy ötven év múlva semmi sem fog megteremni ott. Nemhogy nem fogja érdekelni, hanem majd dicsekedni is tud arról, hogy mennyire kíméli a környezetet, mivel széles körben egyesek elterjesztették azt a hazugságot, hogy az etanol az „környezetkímélő” (miközben az erdőirtástól a légszennyezésen át a folyószennyezésig a környezetrombolás sok és változatos típusa fűződik az etanolhoz, olyannyira hogy a kőolajnál is több gázkibocsátással jár előállításának folyamata! Való és igaz Milton Friedman mondása, mely szerint az üzlet dolga az üzlet (the business of business is business; a „business” szó az „üzletelést” és a csinálást” is jelenti az angol nyelvben), legalábbis egy olyan társadalomban, ahol a kapitalista termelési mód az útmutató1. Na de mit is válaszoljunk minderre? Azt, hogy „legyen”. Nem vagyunk istenek, hogy ennek puszta kimondásával már elérhetjük azt, hogy valami tényleg létezzen. Cselekednünk kell. Át kell alakítani az egész gazdasági rendszert, hogy a termelés öncélú legyen. Az ehhez vezető első lépés egy új, a kapitalistánál jobb termelési mód kiépítése helyi szinten. A profit-orientáltság helyett a célorientáltságnak kell betöltenie a fő szerepet a gazdasági és társadalmi életben. Szigorúan tiltani kell az élelmiszer árúvá-változtatását. A világ közvéleménye egyöntetűen támogatja az élelemhez-való jog biztosításának kötelezővé-tételét minden ENSz tagország számára. Egyedül az Egyesült Államok nem szavazta meg, így sikeresen megvétózva a világ összes másik országának akaratát. Lenni vagy nem lenni? Az új gazdasági rendnek az elsőn kéne alapulnia. Legyen, legyen minden ami szükséges a léthez és a többé fejlődéshez. Legyen mindenkinek aszerint, hogy mennyivel járul hozzá a közjóhoz. Nincs még egy olyan földrész, amely annyit járult volna hozzá mások meggazdagodásához, mint Afrika. A mai napig hatalmas mértékben áramlik ki Afrikából az érték, mint száz évvel ezelőtt, azzal a különbséggel hogy kínai bányászati cégek is részesülnek egyre nagyobb mértékben2, mint a legújabb kori gyarmatosítók. És mennyi jutalmat kaptak az afrikaiak bőkezűségükért? A kérdés önmagáért beszél, mert a válasz az, hogy veszítettek, hiszen kényszerrel kirabolták őket. A Nemzetközi Valutaalap éjjel-nappal azon munkálkodik, hogy megakadályozzon bármiféle független agrárpolitikát Afrikában. Megoldódna az élelmiszerválság, ha meg volna engedve a helyi államoknak a védővámok alkalmazása, valamint ha a helyi termelők a helyi piacokra termelnének. Csakhogy nem lenne abból akkora haszon, nem lenne abból akkora GDP-növekedés! Sőt, ha a jelenleg függő helyzetben lévő térségekben ilyen jellegű agrárpolitikát folytatnának a helyi kormányok, akkor a multinacionális nagyvállalatok kiszorulnának azokról a piacokról. Lenne élelem bőven, de egy pár tízezer ember jövedelme csökkenne. Egy szűk rétegnek fel kéne adnia az extraprofit jelentős részét, ellenben több millió ember nem pusztulna éhen. A keresztény válasz nyilvánvaló... Az emberek érdekeit csakis a profitérdek valamilyen korlátozásával lehet érvényesíteni. Ehhez kapcsolódik a birtokviszonyok kérdése is, hogy az érték kinek a kezében gyülemlik össze; a keresztény álláspont csakis az lehet, hogy azé legyen az áru, aki munkájával értéket teremt belőle. A nyersanyagok önmagukban értéktelenek, hacsak valaki le nem szedi vagy ki nem ássa azokat. Erkölcstelen bármilyen rendszer amely eltávolítja a termelőt az általa megtermelt értéktől. Nem meglepő, hogy egy olyan rendszer mint korunk monopolkapitalizmusa az éhségbe torkollódik. Akármennyit sírnak a világ vezetői a dolgok állásán, az általuk védelmezett gazdasági rendszer a felelős. A kapitalizmus maga a megkövesedett létellenesség. Hiszen egy világgazdaságon belül minden összefügg mindennel. Legalább 500 éve létezik világpiac, mióta Kolumbusz és kalózai először terrorizálták a Karib-tenger szerencsétlenebb szigeteit. Nem véletlenszerűek azok a hiányosságok, melyek rendszerint jelentkeznek egy kapitalista gazdaságban, tehát egy olyan gazdaságban, amely döntően a tőkefelhalmozásra van berendezkedve. A tőke oda vándorol, helyesebben oda van irányítva (mivel nem maga veszi a két lábacskáját és nem gyalogol egyik piacról a másikra csak úgy), ahol megtérülési esélyei a legmagasabbak. Történetiesen akkor térül meg a befektetett tőke a legkönnyebben, amikor a lehető legkevesebb korlátozást kell figyelem bevennie. Ha valami a profit útjában áll, azt hajlandóak a kapitalisták lerombolni. Ha lehet termőföldet felvásárolni és a helyére cukornádültetvényt ültetni, akkor megteszik. Ha nincs megengedve, addig zsarolják vagy fizetik a helyi politikusokat, amig meg nem hozzák a szükséges törvénymódosításokat. Ezért szükséges minden
keresztény embernek harcolni a jóért, nem ököllel vagy puskával,
hanem Ésszel és Gyakorlattal. Nem kötelező elfogadni a
gonoszságot, viszont lehet együtt termelni és élvezni a termés
gyümölcseit azokkal, akik velünk együtt vannak, az Isten Városának
közösségén belül. Dolgozzunk, magunknak és egymásnak. Létesítsünk
külön kerteket szomszédainkkal vagy barátainkkal. Műveljük
földjeinket és ne adjuk külföldi kézbe, ha nincs tervünk az azért
kapott pénzzel kapcsolatosan. A kis/középbirtokos viszont egyedül
életképtelen, ezért a magyar gazdáknak össze kell fogniuk
szövetkezetekbe, a kooperáció, az együttműködés érdekében.
Tanácsolom minden becsületes dolgozó keresztény embernek, hogy VÉDEKEZZ! SZÖVETKEZZ! Megjegyzések:
© Lovász Ádám
Váralja Szövetség © |
