Jézus Krisztus miért példaképe a keresztényeknek? Erre a kérdésre többféle választ is adhatunk. Egyrészt az újszövetségi történet szószerinti értelmezése, mely szerint Krisztus Isten Fia és az emberiség bűneiért meghalt. Mint keresztények, mi elfogadjuk ezt a nézetet. Ám lehet átvitt értelemben is alkalmazni a krisztusi életút leírását, mint lélektani mintát a modern ember számára. Erről a lélektani mintáról kívánok értekezni, és aztán illusztrálni egy konkrét példával a magyar irodalomból, konkrétan a Bánk bánnal.

A krisztusi minta, egy követhető példa a modern ember számára. Nem „csupán” annyiban, hogy szeresse felebarátait, stb., hanem a személyiségi belső háztartás terén is.  Mit értek belső személyiségi háztartás alatt? Egy egyén belső lelki háztartása azt jelenti, hogy az az egyén mennyire tudja befolyásolni és hogyan az elméjében végbemenő pszichés folyamatokat. A mentális betegségben szenvedőket azért tartják betegeknek, mert nélkülözik ezeket az irányítási technikákat. Tehát képtelenek uralkodni magukon. Jézus példája annak az embernek, aki képes volt saját érzelmeit és hátsó szándékait legyőzni egy magasabb Cél érdekében. Magánkívüli állapotba esett a kínhalál előtt, már elfogatása estéjén, mert megtagadta saját énjét. Elmenekülhetett volna, de nem tette azt. Vagyis feltámadásának első lépését már ezzel a tagadással megtette. A bűnözőknek fenntartott iszonyú és megalázó keresztre feszítés tudatos vállalása Krisztus részéről a teljes lemondást jelenti. De csak a Cél érdekében mondott le életéről. Ez a Cél  a Feltámadás volt. „Alászállt a poklokra és harmadnap feltámadott”. Vasárnap már egy feltámadott személyiséget láthattak maguk előtt a római őrök a sírnál.

Mindnyájunknak feltámadott személyiséggé kell válnunk, nem a szószerinti kínhalállal, hanem az átmeneti lemondással és a magánkívüliséggel. A jelenkori társadalmi rendszer passzívvá teszi az emberek tömegeit. Sajnos, minden átlagember egy bizonyos fokig kóros cselekvésképtelenségben szenved. Valamilyen szinten, valamilyen formában, nem tud uralkodni maga felett. Mi mutatja ezt jobban, mint az egyre elterjedő túlétkezés, melynek folytán az elhízással kapcsolatos testi betegségek válnak a legelterjedtebb betegségekké. Mindez lelki betegségekből ered, melyek orvosolhatók. Csakhogy számos nagyvállalatnak anyagi érdeke a kóros állapotok fenntartása, leginkább a gyógyszergyártó cégek esetében. A lemondás valamilyen, az énhez szorosan kapcsolódó viszonnyal vagy tárggyal való gyökeres szakítás, de csak átmeneti időre, ha szeretetkapcsolatról van szó. A lemondás lehet egy egészségtelen szokással való szakítás, de lehet jó dolog eldobása is. A fájdalom ugyanis erőt adhat a cselekvésre, mint ahogy látni fogjuk Bánk karakterének elemzése közben.

A magánkívüliség szó szerint a magunkon való túllépést jelenti. Hogy orvosolni tudjuk lelki bajainkat, szükséges néha kívülről-befelé nézve szemlélni magunkat és viszonyainkat, hogy egy más szemszögből közelíthessük meg a problémákat. Leginkább a magánkívüliség a döntéshozatalban segítheti az embert, ha szükség van olyan döntésre mely a Cél érdekében átmeneti negatív következményekkel járhat ránk vagy szeretett embertársainkra nézve. Néha nem árt elfelejtenünk magunkat, de megőrizve tudatunkat, mivel ezen állapot előidézése maga is egy cselekvés, így ez semmiképpen sem azonos a mentális betegek önfeledt állapotaival, mivel ők nem tudják hogyan kell visszatérni a tudatosság állapotába.

Most nézzük Bánk bán példáját, hogy jobban megérthessük a feltámadott személyiség problematikáját. Katona József remekművét sokféleképpen értelmezik. Egyes irodalomtörténészek a romantikába sorolják, mert szerintük a romantikát pontosan afféle önfeledtség és ösztönösség jellemzi, ami kizárja a tudatosságot, vagy legalábbis korlátozza. Az irodalomtörténészek többsége ezt a nézetet vallja, vagyis azt, hogy a romantika az Ész szerepének korlátozásán alapul. Én nem kívánom megkérdőjelezni ezen nézetet. Csupán hozzájárulni kívánok Bánk bán történetének aktualitásának a felismeréséhez.

Mert Bánk bán története több szempontból ma is aktuális. Személyes szinten örökké az lesz. Bánk bán a mű elején pontosan azzal küszködik, mint az átlagember mindenütt: a kóros döntésképtelenséggel. Szembesülnie kell azzal, hogy nem maradhatnak úgy a dolgok, ahogyan addig voltak. Először magában:

BÁNK:” ...S most már ezen setétben bujdosók

Volnának, akik engemet bolond

Álmomba szánva háborítani

Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

Becsűltem felett rikoltanak:

„Bán, ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”

Azonban-ezek talán csak úgy fogadt

Szolgái voltak egy veszett irígy

Embernek, aki nyúgodalmamat

Sajnálva, itt (szívére ver) szorongatást okozni,

S döbbentni szívemet kivánta-(Megijed)

Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

Festék le, jól tudom, mint egyikét a

Lélek betegségeinek.----

Az sem lehet hiszen szűntelen ép! (Reszketve)

Bánk! Bánk! Te nem mered kimondani

Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

Visszhang is árva gyengesédedet”. (1. Szakasz, 6. Jelenet, 26-27 old.)

Katona kiválóan ábrázolja a belső lelki harcot a külső testi megnyilvánulásokkal, szinte kivételes hevességgel a kor írói közül.

Olyan helyzet áll elő, hogy Bánk bán, mint a magyar nemzet védelmezője, kénytelen legyőzni önmagát, hogy az ellenséggel, a hataloméhes német nemzetiségű Gertrudissal le tudjon számolni. Lelkiismeretét és félelmeit ki kell iktatnia gondolkodásából, hogy végre tudja hajtani a cselekvést. Ám ez egyedül még egy olyan hatalmas, hatalommal-rendelkező nagyúrnak mint Bánknak sem sikerülne, ha nem lenne számos más szereplő, ki kapcsolatban áll vele és felnyitja szemeit. Gondolok itt például Tiborcra, a jobbágyra aki rámutat a nép embertelen kizsákmányolására az elnémetesedő vezető réteg gyarmatosító uralma alatt és, ebből kifolyólag, a magyar nemzet egyre rosszabb állapotára (ez nyilvánvaló utalás volt a magyarság osztrákok által történő kortárs elnyomására, de a gazdagság és szegénység okainak egy kiváló elemzése is egyben):

TIBORC: Ők játszanak, zabálnak szűntelen,

Úgy, mintha mindenik tagocska bennek

Egy-egy gyomorral volna áldva (....)

Szép földjeinkből

Vadászni berkeket csinálnak, a-

Hová nekünk belépni nem szabad;

S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény

Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk

Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,

És aki száz meg százért rabol,

Bírája lészen annak, akit a

Szükség garast rabolni kényszerített.

BÁNK: Hogy úgy van!

TIBORC: Ők monostort, templomot

Építenek, hol úgy sípolnak, úgy

Megzengenek, hogy a zarándokok

Táncolni kénytelenek a sáros utcán;

Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,

Melyben magát az ember egy becses

Védszent előtt mutathatná meg a

Templomban.

BÁNK: Oh, buzogj vér, csak buzogj! (3. Szakasz, 3. Jelenet, 69-70. old.)

Bánk bán ennél a pontnál ébred fel a cselekvés időszerűségére. Tiborc beszámolója, együttvéve a titkos országjárásán tapasztaltakkal, ráébreszti a helyzet súlyosságára. Tovább:

TIBORC: El kellene pirúlniok,

Midőn ezüst-arannyal varrt övek

Verődnek a lábszáraikra, mert

Véres verejtékünk gyümölcse az.

Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt

Kötnének inkább a hasokra, -leg-

Alább csak úgy külsőkép is mutatnák

A gyászt azon szegény nyomorultakért,

Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal

A sírba döntenek.

BÁNK: Tűrj békességgel-

TIBORC: Tűrj békességgel, ezt papolta az

Apáturunk is sokszor; boldogok

A békességesek, mert isten fiainak

Hívatnak,-úgy de tömve volt magának

A gyomra. Istenem! Mi haszna? Ha

Szorongat a szegénység: a pokolt

Nem féljük-a mennyország sem jön oly

Szép színben a szemünk elébe. (3. Szakasz, 3. Jelenet, 70-71. old.)

Az aktuálpolitikai üzenete a fenti Tiborc-idézetnek egyébként különösen érvényes most. Tiborc, valamint Petur (a Gertrudis megölésére összeesküdt „Békétlenek” vezére) segítségével Bánk cselekvőképessé válik. Családjához-való kötelékeit is elveti magától, látszólag őrületből, de valóban céltudatossággal. Kisfiát e szavakkal búcsúztatja, amikor Mikhál elviszi magával egy biztonságos helyre:

BÁNK: (az álmos kis Somával jön vissza)

Ne sírj, ne sírj gyermek; hisz’ egyszer akkor

Ébredni kell. (Vezetvén kifelé.) Menj tigrisek, fene-

Vadak közé, szelidíts hiénát,

S ha mindened feláldozván nekik,

Hálaadással megnyalják kezed-

Öleld, szorítsd melledhez és kiáltsd

Örömmel: oh még is találtam embert! (3. Szakasz, 4. Jelenet, 70. old.)

Ébrednünk kell. Mint emberek, ébrednünk kell a gyávaság és tudatlanság ködéből a cselekvőképesség tudatosságába. Talán ez összegzi leginkább Katona aktuális mondanivalóját a modern ember számára. Ezért oly hatalmas mű a Bánk bán. Csöppet sem veszített aktualitásából. Örök mondandója van az emberről és a magyarságról. Bánk, kikapcsolva átmenetileg lelkiismeretét végrehajtja a körülmények által követelt szükségszerű tettet és leszúrja Gertrudist. A magyar nemzet hőseként búcsúzunk tőle a mű végén. A király, mint Gertrudis sértett férje, is legyőzi jogos ellenérzéseit a királyné gyilkosa iránt az ország érdekében. Hasonlóan Bánkhoz, kénytelen énjét korlátozni a magasabb célok érdekében. Endre király és Bánk bán egyaránt feltámadott személyiségek, akárcsak Jézus Krisztus.

A leghasznosabb irodalmi művek pontosan azok, melyek követendő és követhető példákat állítanak az Olvasó elé. Rendkívül hasznos és praktikus tanításokat találhatunk látszólag elvont és művészi forrásokból. A baj az, hogy a magyar fiatalság sajnos nem arra van tanítva, hogy újabb szemszögökből szemlélje a dolgokat, hanem épp ellenkezőleg: a „nyitott” és „liberális” „demokráciában” melyben mi élünk a média egyféle különleges gondolati zártságot állít mintául az átlagember számára. Ha valaki nem követi a központi utasításokat, például ha nem veszti el magát az élvezethajszolásban, akkor különlegessé és ebből kifolyólag gyűlölt kisebbségi személlyé válik. Márpedig a társadalom beteg és a kóros a normális a globalizált és központosított kulturális térben melyben kénytelenek vagyunk mozogni és kommunikálni. 
 

© Lovász Ádám