Ami ma folyik Magyarországon a gazdaságpolitika terén, az minden, csak nem válságkezelés. Általában, amikor előáll egy olyan állapot, hogy a piac működése nem megfelelő, például amikor 2008 szeptemberében majdnem teljesen leálltak a vállalat- és bankközi hitelpiacok Amerikában, akkor az állam közbelép és megakadályozza azt, hogy állami erőforrásokkal bepótolja azt a közgazdasági rést, amit a magántőke nem képes vagy nem akar már betölteni. Az Amerikai Egyesült Államokban példátlan depresszió keletkezett volna, ha az állam nem tömi be a lyukakat több ezer milliárd dollárral. A 2009 első negyedévi GDP számítás még így is évi 5,5%-os ütemű csökkenést mutatott. [1]

A mai napig a hitelpiacokat a Federal Reserve Bank (a központi bank) állami pénzekből tartja lélegeztető gépen. Az összhitelezés 60%-át hitelpiacok teszi ki. Ha egy bank hitelbe ad, az úgy keletkezett adósságot ún. „fedezett értékpapírok” formájában eladhatja befektetőknek, általában más pénzintézeteknek a bankközi hitelpiacon. Csakhogy manapság ilyet nem igen vásárolnak. (Az ilyen ügyletek tettek tönkre több pénzintézetet). Szinte az egyetlen vevő az ilyen, lényegében értéktelen, „érték”-papírokra maga a Fed! Például a jelzáloghitellel fedezett értékpapírok 80-85%-át rögtön felvásárolja a központi bank. Így ment el 906 milliárd dollár, az 1250 milliárdból amit erre a célra szán az amerikai állam. [2] Ez több, mint az az összességében 700 milliárd dollár, ami gazdaságélénkítésre lett költve. Viszont ha nem költenének erre, akkor még a mostani ütemnél is gyorsabban veszítenék el az emberek otthonaikat. Ha az amerikai állam nem vásárolna jelzáloghitellel fedezett értékpapírokat, a lakossági jelzáloghitelek kamatai kifizethetetlenekké válnának, mert a bankoknak kevesebb pénz jutna a lakossági hitelezésre. Így sem hiteleznek szívesen: 3,5 millió kilakoltatással számolnak az illetékesek, valamint azzal, hogy legfeljebb csak 2011 közepén fognak tetőződni a bedőlt lakossági jelzáloghitelek. [3]

Ránk nézve mi a tanulsága mindennek? Az, hogy ha egy kormány el kívánja kerülni azt, hogy egy puszta pénzügyi válságból általános összeomlás legyen, bizony költeni kell! Méghozzá olyan módon, hogy a lakossági hitelek kamatai csökkenjenek, vagy legalábbis ne növekedjenek annyira, hogy tömegesen elveszítsék emberek ingatlanaikat. Ennek halvány jele sincs a 2010-es költségvetésben. Sőt, semmilyen gazdaságélénkítést nem találni benne! Élő bizonyíték, hogy amit a nagyfiúknak szabad, az a kicsiknek nem. Amerika független, szuverén ország, mely nem követ, hanem ad utasításokat. Az amerikai kormány enyhén szólva rá se bagózik “költségvetési hiánycélokra” meg hasonló közgazdasági fantáziákra. A költségvetési hiány ott a GDP 12,9%-át teszi ki a legfrissebb, augusztus 25-i hivatalos számítás szerint! [4] Magyarul szó nincsen semmiféle “megszorításról” válság közepette. Ellenben Magyarországon annál inkább, mivel az IMF diktátumait követi a magyar kormány.

Készek feláldozni egy egész nemzetet a “pénzügyi egyensúly” oltárán. A 2010-es költségvetés valóban rendkívül veszélyes, mert pontosan akkor követel áldozatot az emberektől, amikor legkevésbé képesek arra. Az értékteremtő emberek, a bérből és fizetésből élők ellen irányul ez a költségvetés, valamint a függő helyzetben lévők ellen. Milyen mentalitás, milyen beteg, dekadens életszemlélet az, amelyik a fiatalokat sarcolja meg, amelyik a jövőn spórol? Szeptember 16-án a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Magyar Orvosi Kamara együtt utasították el a költségvetést. A MOK elnöke szerint “inkább az emberekbe kellene fektetni, mint elvonni tőlük a forrásokat”. [5] Még akkor is, ha a kormány hű marad szóbeli ígéretéhez és nem nyúl hozzá a gyermekétkeztetéshez, 46 milliárd forintos elvonást lesz kénytelen lenyelni a közoktatás, ami a PDSZ elnöke szerint újabb iskolabezárásokhoz vezethet. [6] Ezen állításnak van hitele, mert egy kisebb (34 milliárd forint értékű) elvonás 2007 folyamán is iskolabezárásokhoz és tömeges pedagógus elbocsátásokhoz vezetett.

A tudásipar vajon hogy fog itt kiépülni, ha a tudáshoz való hozzáférést szűkítik a kormányzati szervek? A válasz az, hogy sehogyan. Úgy tűnik, nincsen szükség képzett, jól kereső fiatalokra. Nem, Magyarország nem Nyugat-Európa. És még nem is Közép-Európa. Mi Kelet-Európában élünk, és amit a centrumnak szabad, azt a perifériának nem. Míg nem mutatkozik hajlandóság a magyar politikai elitek részéről megkérdőjelezni országunk besorolását, míg nem kezdenek el ellentmondani egyes nemzetközi pénzügyi szervezeteknek, addig nem várhatjuk azt, hogy helyes gazdaságpolitikát fognak folytatni.  Addig nem várhatjuk el tőlük, hogy ne tegyenek mindig keresztbe azoknak az embereknek, akik leginkább rászorulnak a támogatásra, vagy hogy békén hagyják azokat, akik egyébként tudnának boldogulni.

Nem csoda, hogy a nemzetközi hitelminősítő cégek ódákat zengnek a magyar kormánynak (2007 óta ilyeneket lehet olvasni elemzéseikben, “jó úton halad”, “csak így tovább”, “majd helyreáll az egyensúly”). A nemzetközi hitelminősítő cégek véleménye perdöntő az üzleti világban. A Moody’s szerint például itt kezdődnek “stabilizálódni” a dolgok, de félő hogy az adósság visszafizetése akadozni fog (arra számítanak, hogy lesz annyi esze egy leendő kormánynak, hogy az államadóság egy részét nem fizeti vissza vagy haladékot kér). 7,5%-os GDP csökkenés ide-oda, [7] hosszú távú kilábalás semmiféleképpen sem lesz elérhető azzal, hogy az oktatáson spórolunk. De még akkor se ha netán beindul a gazdasági növekedés, nem lesz mindegy, hogy kik részesülnek belőle.

Ha az a neoliberális szemlélet marad, amely megszülte a 2010-es költségvetést, a nemzetközi befektetőkön kívül nehéz lesz találni olyan réteget, mely jól jár. Jellemző, hogy a perifériális, vagyis a világgazdaság szélére szállítják ki a nemzetközi tőkés csoportok azokat a termékeket és termelési módokat, melyeket már nem lehet használni a centrum régiókban. Itt sokkal többről van szó mint saját jövőkilátásaimnak lerontásáról. Persze, arról is szó van. Persze, többszázezer diák jövője válik nehezebbé. De ennél többről is szó van. Egy kikopott közgazdasági szemlélet újrahasznosításáról van szó. Egy kikopott társadalom újraépítéséről van szó. A tudásipar, kis szigetek kivételével, nem épült ki Hazánkban, és nem is fog. Kelet-Európából soha nem lesz Nyugat-Európa. Csehországból soha nem lesz Németország. Magyarországból soha nem lesz Ausztria. Romániából soha nem lesz Magyarország.  

De lehetne. Lehetne, és lehet, ha a politikai elitnek van pozitív nemzetstratégiája, ha mer ellentmondani a centrum régiók akaratának, illetve a nemzetközi spekulánsok akaratának. Tisztában kell lennie egy adott ország elitjének, hogy mindenki csak a maga javát keresi. Egy államnak jó, ha alacsony a kamat az államadósságon, a befektetőknek jó, ha magas a kamat az államadósságon. A munkáltatónak jó, ha minél több tudást és munkaerőt préselhet ki az alkalmazottból minél kevesebb pénzért. Az alkalmazottnak jó, ha minél kevesebb tudást és munkaerőt kell odaadnia a munkáltatónak minél több fizetésért. A gazdagnak jó, ha nagyobb a termelékenység és nem nagyobbak a munkabérek. A szegényebbeknek jó, ha a termelékenység szinten marad és növekednek a fizetések. Jó volna nekünk, magyar diákoknak, ha a kormány a nemzetközi tőkések rovására többek között a mi érdekünket és az ország érdekét képviselné. 
 

JEGYZETEK  
 

1. http://www.bea.gov/newsreleases/national/gdp/2009/gdp109f.htm

2. http://www.nytimes.com/2009/10/07/business/economy/07shadow.html?_r=1&hpw

3. http://www.cbsnews.com/stories/2009/10/09/eveningnews/main5375346.shtml

4. http://www.usgovernmentspending.com/federal_deficit_chart.html

5. http://nol.hu/belfold/_gyermek-__jovo-_es_eletellenes_a_2010-es_koltsegvetes_

6. http://nol.hu/belfold/pedagogus_tiltakozas_a_megszoritasok_ellen

7. Ilyen ütemben csökkent éves szinten a magyar GDP 2009 2. negyedévében  
 

© Lovász Ádám