Szeleczky Zita - aki a második világháború előtt közkedvelt és az egyik leghíresebb színésznő volt hazájában - a mai kultúrtörténetet tekintve igencsak feledésbe merült neve, mert megbélyegezték, mégpedig a politika. Fő indok a baloldali körök vádja szerint, hogy ,,szélsőjobboldali” volt. Ez a vád a kommunista rendszer alatt érte őt először, ezért kellett emigrációba menekülnie és nem vállalhatott közszereplést, nem állhatott ki többé a közönség elé hazájában. Noha Zita nem vállalt a politikában szerepet és nem mondható, hogy lett volna politikai pályafutása. Ezen vádakkal részben azért illették, mert a háború végnapjaiban művész estjein az orosz veszély fenyegetéséről szavalt, többek közt Petőfi egyik versét idézve és a magyar összefogásra buzdított. Az volt a kiépülni kezdődő kommunista rendszer feladata, hogy, aki nem illett a képbe, azt eltávolították. Zita a nyilvánosság előtt nemcsak az orosz veszedelem ellen emelte fel hangját többször, hanem mindig a magyar értékeket hangsúlyozta, ami nem politizálás volt, sokkal inkább a kultúráról szólt. A magyar kultúra missziójába vetett hite szerint a magyar filmművészet céljának tűzte ki, hogy szülessen minden évben egy magyar film, de az igazi értéket képviseljen.

Hogy miért kapta egyes baloldali köröktől a ,,fasiszta” megbélyegzést? A fő vád, ami őt érte ezért, hogy hitt a háború magyar győzelmében. Elmondása szerint: ,,Nem hittem, hogy elveszíthetjük ezt a háborút.” Ennek a hitnek történész szemmel megvolt a maga realitása. Senki nem tudta volna megjósolni előre a háború kimenetelét. Végül az Egyesült Államok beavatkozása játszott közre a német vereségben. Az angolok, franciák is ugyanúgy hihettek a győzelemben; hinni valamiben és ezt vállalni mindenkinek joga van. Zita nem buzdított a háborúra, de buzdított az oroszok elleni védekezésre fellépésében egy verssel. A probléma nem is ott van, hogy homályba merült neve a mai generáció számára, hanem, hogy nem történt meg a rehabilitációja, ahogy sok más történelmi személyiségnek a rendszerváltás után. A baj ott van, hogy a politika még ma is sokszor rányomja erős bélyegét a kultúrára is és összemossa vele.

Szeleczky Zitának márpedig sokkal inkább köze volt a magyar kultúrához és a filmművészethez, mint a politikához. Az 1947-es Népbíróság ítéletét a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága felülvizsgálta és bűntett hiányában fölmentette az ítélet alól. 2008-ban Magyar örökség kitüntető címet kapott. A kommunista rendszer demokráciára rárakódott egyik kóros maradványa még ma is sajnálatos módon a ,,fasiszta” vagy ,,antiszemita” megbélyegzés.