Kedves Barátaim! 

Nem könnyű szólnom hozzátok. Habár korunk, ifjúságunk megegyezik, mégis e szó érték, mindnyájunkban más és más gondolatokat ébreszt. De erőt veszek magamon, színetek elé állok, s megosztom veletek milyen értékek vezérlik életemet, s ez mit jelent számomra. 

Érték értékek. A szó szinonimái: kincs, drága dolog, ék, ékszer, mely általában örömet, boldogságot, okoz. Mégis a mai fiatalság egy része elveti a boldogság ezen fajtáját, sutba dobja a megfoghatatlan kincseket. Csupán a kézzel érinthető, materiálisan élvezhető dolgok után loholnak. E relatív boldogság pedig szöges ellentétben áll az értékkel, mely tiszta boldogságot hordoz. Miért van ez? Miért váltotta fele egymást e két gondolat, miért lett a rosszból jó, s az elvetendőből követendő. A világ nagyot fordult, s ennek kárvallottjai mi lettünk. Mi, fiatalok. A XXI. századi nevelés, a nyugati eszmék belénk, belétek tömése, a gondolkodást, a lelket célozta meg. A média váltotta fel az atyai szót, s ez a digitális tanácsadás nem a valódi értékek átadásának szolgálatában áll már jó ideje. Célja a hagyományos, az emberi jóságot, az emberi lelket ápoló keresztény értékek felváltása egy rágógumiszerű maszlaggal. „Valósítsd meg önmagad, légy az, válj azzá, amivé akarsz”, halljuk nap mint nap. Ez folyik a televízióból, a rádióból, a csapból is. Ezen három ártatlannak tűnő szó, hiszitek vagy sem maga az alapértékek elpusztításának katapultja. E három szó jelenti a közösségi gondolkodás eltiprását, az erkölcs, a szolidaritás értékeinek eltűntetését. Az aki „megvalósítja önmagát” azzá válik, mivé a világ egy apró szeletének érdeke: vadállattá—és hol az erdőben az érték. Az értékrablók célja a totális anarchia létrehozása a lelkekben, s ebbe nem szabad beletörődnünk, nem szabad elfogadnunk. De mégis, mik azok a valódi értékek, mily mértékek határozzák meg életemet, életünket? Nem olyan könnyű meghatározni őket. Lehetnek belső, és külső értékek is. Belső értékeink a becsület, az őszinteség, a bajtársiasság, az udvariasság, a szolidaritás sorolhatnám napestig őket. De mit jelentenek? Szerintem belső értékeink egyféle mérleg serpenyői. Lelkünk mérlegének tányérjai, melyeknek mindig egyensúlyban kell lenniük lelkiismeretünkkel. Azok a tulajdonságaink, melyekkel ha mások felé fordulunk, szeretet lesz jussunk. Ezeket főleg szüleinktől, családunktól kapjuk, de sosem késő őket elsajátítanunk. Mindennapjainkra, közérzetünkre egyaránt kihatnak, belső nyugalmat, békét teremtenek. De legalább ilyen fontosak külső értékeink. Kincseink, melyeket őseink hagytak ránk, a tudás melyet eleink halmoztak fel számunkra, életbölcsesség, mely ha már feledésbe merült is, itt van közöttünk. Ilyenek hagyományaink, ünnepeink, hazánk. De értéke van egy gondolatnak, egy apró mosolynak, egy kézfogásnak is. Minden parányi gesztus értékesebb emberré tesz bennünket a világ szemében. Azonban vannak megfogható, látható értékek, melyekre legalább olyan gondosan kell vigyáznunk, mint szemünk fényére. Ezek közé tartoznak műemlékeink, épületeink, szobraink, könyvek, versek, egy-egy szál virág. Életünk telis-tele van értékkel. A legapróbbaktól a legnagyobbakig egytől-egyig kincs, melyeket ha felfedezünk, boldogabbá teszik életünket. Ezeknek kell vezérelnie tetteinket, gondolatainkat.

Sose az érdektelen dolgokat fürkéssze tekintetetek, hanem azokat melyek érdemesek arra, melyektől jobb emberek lesztek. Ezeket nem vehetik el tőletek.  S aki megtalálja őket, az lesz a leggazdagabb ember a világon.