Értékeimről írni nem könnyű feladat. Számos álláspontomat lehetne felsorolni az élet dolgaival kapcsolatosan. Először is egy alapvetéssel hadd kezdjem: el kell kerülnünk a függőséget, legyen bármilyen formájú. Mert az sosem tesz jót nekünk hosszú távon. Legyen szó egy tevékenységről vagy tárgyról, ha valamilyen formában függünk attól, és nem bírunk teljes életet élni nélküle, lehetőség szerint meg kell szakítanunk viszonyunkat azzal a tárggyal.

Mert a rabság nem élet. Csak szabad ember élhet ember módjára. Mielőtt felnőtté válunk, függünk szüleinktől. Ki az az ember, aki ne vágyna a szabadságra, a szabad döntéshozatalra? A lusta szolgalelkű akiből semmi nem lesz. És ki az a szülő, ki ne kívánna végre a gyermeknevelés végére jutni, végre látni az eredményét többéves munkájának? A felnőtté válás a függőség láncainak elszakítását jelenti. Mindnyájunknak felnőtté kell válnunk lelki értelemben is.

Alapértékemnek tartom a függetlenségre való törekvést. Az élet mint olyan törekszik a felszabadulásra, ami leginkább az új élet létrehozásában ölt testet. Nekünk mint fiataloknak is törekednünk kell erre. Nem szabad megelégednünk tökéletlen dolgokkal. Nem szabad megelégednie annak önmagával, aki nem tudja építőjellegű formában kiengedni magából feszültségét. Semmi baj nincsen a bulizással és piázással véleményem szerint. A baj ott van, hogy a fiatalok többsége beleéli magát a szórakozásba és más feszültségoldó módokat nem ismer. Magyarul nem hoz létre semmilyen értéket, csak hagyja kiáramolni magából az életenergiát.

Ide kapcsolódik második alapvető álláspontom: nem szabad beleélnünk magunkat túlzottan semmibe. Mindig a célt kell magunk előtt látni. Ha valaki túlzottan hevesen szeret vagy gyűlöl valakit vagy valamit, az az irányítás-nélküli vad érzelem eluralkodik fölötte és megbénítja. Képtelen lesz cselekedni bármilyen más irányban. Annyit kívánok ezzel kifejezni, hogy szükséges többirányúnak lenni. Végső soron semmilyen fizikai létező nem fontos, mert úgyis meghalunk és lelkünk úgyis eljut a magasabb-rendű lét felé (mármint ha elég felvilágosultak vagyunk).

Ezért fontos elkerülni a párkapcsolatokban, fiatal korban és felnőtt korban egyaránt,  a túlzott elkötelezettséget. Számos ember akivel találkoztam már követi ezt az alapvetést, ami nagyon is helyeselhető. Az elkötelezettség csak átmeneti állapot lehet. Funkcionális, mint bármilyen érzelem. Ez azt jelenti, hogy irányítani kell érzelmeinket és használni azokat valamilyen cél érdekében. Elkötelezettnek lenni azt jelenti, hogy átmenetileg ráirányítjuk tekintetünket egy célra, pontosan a cél érdekében. Csak addig muszáj elkötelezettnek lenni valamivel vagy valakivel kapcsolatosan, amíg el nem értük a célunkat.

Az érzelmek eszközök. Talán így lehetne legjobban megfogalmazni harmadik álláspontomat (vagy „alapértékemet”). Önmagukban nem célok. A gyűlölet, hogy vegyünk egy negatív példát, az ellenség megsemmisítése érdekében előállított érzelem. Vagy mi állítjuk elő vagy mások, abban az esetben ha valakit hagyunk manipulálni bennünket. Érzelmi szuverén az, akiben nem állítanak elő mások érzelmeket. Tehát nem külső hatások folytán jönnek létre, csupán azokra válaszul vannak létrehozva, legyártva maga az érző által.

Fontos dolgok ezek. Ezen kívül tudnék más fontos személyes értékeket is sorolni, konkrét példákkal (hűség, elvetemültség, realizmus, hidegvérűség, stb.). A magyar ifjúságnak ezek az üzeneteim.