Kiadványaink

Több, mint választás
Írta: Hetzmann Róbert

Minap a Szlovák Köztársaságban parlamenti választást tartottak. Ez még önmagában nem olyan jelentős hír: mindig van benne egy kis izgalom, egy kis kíváncsiság, mi történik a szomszédban.

Ez a mostani választás azonban az eredmények tükrében sorsdöntő volt. Fico pártja, a Smer (Irány – Szociáldemokrácia) megnyerte a választásokat, de 34,79%-a nem volt elegendő az „üdvösséghez”: ugyan a Ján Slota vezette SNS éppen hogy becsúszott 5,07%-kal a törvényhozásba, a szociáldemokraták másik szövetségese, a hasonlóképpen magyarellenes Mečiar pártja, a HZDS kiesett 4,32%-kal. Ezek után eléggé valószínű, hogy jobboldali kormánya lesz Szlovákiának. Hogy tisztán lássunk: ez a jobboldaliság nem az, amit mi megszoktunk a magyarországi jobboldali politikában. Ezek elsősorban "jobb-liberális" pártok, talán az erősen keresztény KDH kivételével. (A nap másik nagy győztese a nemrégiben alakult SaS nevű párt (Sloboda a Solidarita – Szabadság és Szolidaritás), amelyik egyenesen a melegek házasságát követeli.) A szlovákiai jobboldal „gyöngyszemeit” hosszasan lehetne tárgyalni, ennél azonban sokkal fontosabb a számunkra a helyi magyar politikai életben végbement elváltozás megismerése.

Szlovákiában a magyarok sohasem alkottak homogén politikai egységet, függetlenül attól, hogy már hosszú ideje a Magyar Koalíció Pártja színeiben jutottak mandátumhoz. Ezúttal a felvidéki magyar politikai életben is megjelent két pólus: az egyik a Csáky Pál-féle nemzeti, míg a másik a Bugár Béla-féle liberális vonal. A fordulatot az jelentette a szlovákiai magyar politikai életben, amikor az MKP kongresszusa 2007-ben elnökévé választotta Csáky Pált.

A 2006-os választásokon a párt 11,68%-ot ért el, ez nem egy rossz eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a magyarok 2001-ben az ország összlakosságának a 9,7%-át tették ki. (Az eltérés annak tudható be, hogy további néhány százaléka a lakosságnak „rejtőzködő magyar”, ill. jellemző, hogy a magyarlakta területek aktivitása nagyobb egy-egy szavazás alkalmával.)

2009-ben nagy fordulatot hozott a szlovákiai magyar közéletben az MKP-n belüli belső ellenzék Bugár Béla vezetésével történő kiszakadása. Sorra léptek ki a prominens politikusok a pártból, és nagyon hamar megalapították új pártjukat, a Híd pártot. A teljesség kedvéért: létrejött a Most – Híd. (A most szlovákul hidat jelent.) Érdekes, hogy ez az új szervezet már nem „magyarként” határozza meg magát: a Híd „az együttműködés pártja”, tehát egy szlovák-magyar párt, szemben az MKP-val, amely egy etnikai párt. A Most – Híd létrejötte ilyen módon nemcsak a politikai palettát képes átrajzolni, hanem a felvidéki magyarság öntudatában is nagy változásokat érhet el. (Elméletileg a felvidéki szlovákok esetében is, de majd az eredmények ismeretében efelől kétségeink lesznek.)

Eleinte – talán a tavalyi helyhatósági választásokon való sikertelen szereplés következtében is – nem vették komolyan a Híd jelentőségét. Nagy meglepetést okoztak a közvélemény-kutatók az eredményeikkel, amikor a Hidat esélyesebbnek hozták ki az MKP-nél. Szintén hihetetlennek tűnhetett egyesek szemében, amikor a választások éjszakáján bemutatták az exit-poll adatokat, és azok szerint a Híd megelőzte az MKP-t. Az éjszaka azonban még „fiatal” volt ekkor, hiszen az igazi feketeleves csak ekkor jött a Magyar Koalíció Pártja számára: a részeredmények folyton 3% körül mozgatták a pártot, míg 100%-os feldolgozottságnál kiderült, hogy az MKP 4,33%-kal egyenesen kiesett a szlovák parlamentből.

A valóság többeket kellemetlenül érint. Elsősorban az MKP-t, másodsorban a koalíció mellett nyíltan kiálló Orbán Viktort és ezzel együtt a magyar kormányt, harmadsorban pedig azokat, akik a felvidéki nemzeti politikáért aggódnak. Mielőtt azonban értékítéletet mondanánk a sors vagy éppen a felvidéki magyar választópolgárok felett, vegyük szemügyre alaposabban ezt a két formációt!

A Magyar Koalíció Pártjának győzelmi esélyeit növelte, hogy a magyarlakta vidéken meglehetősen kiépített infrastruktúrával rendelkezik, és természetesen a korábbi monopolhelyzetéből fakadó „beágyazottságából” is bőven profitálhatott. (Az eldugottabb magyar falvakban többséget kaptak most is.) A párt politikája alapvetően nemzeti, mégis témája nem túl összetett: egyetlen pont a túlélés, az állandó (kicsit koncepciótlan) harc a magyarság fennmaradásáért. Egy idő után ez szélmalomharcnak tűnhet, főleg, ha a párt valós működését a szavak és kevésbé a tényleges tettek határozzák meg. Ez hatványozottan ellenszenves lehet, ha a párt politikusai szinte kizárólag idősek, és nem „frissülnek”.

Ezzel szemben a Most – Híd egy teljesen új párt, tiszta lappal, így nem érintheti semmilyen korábbi korrupciós vagy egyéb vád. Minden előnyét élvezhetik azok a politikusok az újrakezdésnek, akik a Hídban vannak, s még a kezdeti ismeretlenségtől sem kell tartaniuk, mert a párt élén olyan korábbról jól ismert prominens magyar politikusok állnak, mint Bugár Béla. A párt nagy előnye, hogy – szemben az MKP-vel – fel tudott mutatni egy – nem túl hosszú, és általam nem túl szerencsésnek tartott – programot. Szimpatikus lehetett a választók számára az is, hogy a Híd alternatívát igyekezett mutatni abban a kérdésben, hogy miként lehetne az elmérgesedett szlovák-magyar viszonyt rendezni. Ezért is választották, nyilván tudatosan, az „együttműködés pártja” szlogent.

A választások után már könnyű okosnak lenni: utóbbi nyert. Nem is kevéssel, majdnem dupla annyi szavazatot szerzett. A Most – Híd párt 8,12%-kal biztos helyen van a szlovák törvényhozásban. Hogy mi az oka az új párt előretörésének? Ezt nem ilyen egyszerű megállapítani!

Mindenekelőtt érdemes kitérni az eredmények ismeretében a Híd szlovák-magyar jellegére. A magyar jelleget nem kell bizonygatni: a legmagyarabb Dunaszerdahelyi járásban a szavazatok közel 51%-át begyűjtötték, szemben az MKP 33%-jával. Érdekes, hogy a Dél-Szlovákiában végighúzódó „magyar sávban” nyugatról keletre haladva gyengül a Híd és erősödik az MKP. Amíg a magyarlakta rész nyugati bástyájaként rogyadozó Pozsonyban a Most – Híd a szavazatok 8,43%-át szerezte meg, addig az MKP itt csak 0,66%-ot (!!!) kapott. A magyar többségű Somorján is tarolt Bugár Béla pártja, akárcsak Révkomáromban, ahol a helyben igencsak népszerű polgármester, Bastrnák Tibor is a párt egyik prominens embere. Noha Párkányban is a Híd nyert, a város és a környező falvak alkotta járásban – egyedüliként - az MKP szerepelt az első helyen, 43%-kal (mögötte a Híd 37%-kal). Az Ipoly völgyét elérve a tendencia megváltozik, ugyanis ezekben a falvakban – minden előzetes becslést meghazudtoló módon – szintén Bugár Béla pártja szerepelt az első helyen.

A Híd és az MKP szavazói közti különbségekre jól rávilágíthatunk, ha megnézzük a két párt bázisának földrajzi differenciáltságát. Azokon a településeken, ahol a magyar lakosság jelentősebb számban igényelt magyar igazolványt, tehát az anyaországhoz való kötődése erősebb, ott rendre az MKP nyert. Jó példa erre az erősen magyar érzelmű határ menti falu, Ipolyszalka, ahol az MKP 64%-kal az első lett, míg a Híd csak 30%-ot kapott. A határ menti falvakban hasonló arány alakult ki, míg a távolabbi településeken ennek a fordítottját láthatjuk. A ma már csak felerészben magyar Krasznahorkaváralján például a Híd 35,5%-ot szerzett, míg az MKP csak 13%-ot. A városokban is többnyire fölényesen a Híd győzedelmeskedett. A ma már csak szórványnak számító Kassán például a Híd 8,51%-ot kapott, míg az MKP csupán 1,48%-ot.

És mi a helyzet a szlovákokkal? A választási térképet nézve egyértelmű, hogy a Híd szavazatainak túlnyomó része magyar szavazat, annak ellenére, hogy rendkívül aktív plakátkampányt folytattak az északi, magyarok által nem lakott területeken is. Mint ismeretes, a félmilliós magyar kisebbség szinte teljes egészében az ország déli részén, a határ melletti sávban él. Az északi és középső területen is élnek magyarok, de lélekszámuk elhanyagolható, legtöbbjük nem vallja már magát magyarnak, csak a családnevek és a származás utal a magyar gyökerekre.

Ez nem jelenti azt, hogy szlovákok egyáltalán nem szavaztak volna az „együttműködés pártjára”. A magyarok által egyáltalán nem lakott Bártfai járásban is például 1,34%-ot értek el. A legkevésbé magyarlakta terültekhez sorolható Csacai járásban (Čadca) a Híd 0,92%-ot, az Alsókubiniben pedig 1,89%-ot kapott. (Természetesen ezek a szavazók egy részéről is biztosan sejthetjük, hogy magyar származásúak.) Azokban az északi és középső járásokban, ahol van olyan történelmi város, aminek környékén ma nagyobb számú magyar származású, magyar eredetű lakosság élhet, Bugár Béla lényegesen több szavazatot kapott. Így a Besztercebányai járásban a Híd 2,63%-ot, magában Besztercebányán 2,92%-ot szerzett. Zólyomban 2,77%-ot, Selmecbányán 3,18%-ot kapott az új párt. (Itt az MKP-nak csak 2 szavazatot sikerült összegyűjtenie.)

A választási adatokat és azt a tényt ismerve, hogy jövőre újra népszámlálást tartanak a Felvidéken, azt lehet mondani, hogy a részletes választási adatok némi előképet adhatnak a 2011-es nagy cenzusról.

Sokan nem is gondolnák, hogy milyen nagy geopolitikai jelentősége van egy népszámlálásnak. Szlovákiában 1991 és 2001 között nemcsak lélekszámban, hanem számarányban is nagyon jelentősen zsugorodott a magyarság. (Ahogy mindenhol máshol is.) Körül-belül 30 település veszítette el magyar többségét ebben a tíz éves időszakban. Azt mondják, mindig a tendencia számít, sajnos, azt kell mondjam, fel kell készülnünk a legrosszabbakra. A szlovákiai magyarok lélekszáma jelentősen el fog maradni jövőre a lélektani 500 ezres határtól és több kisváros, mint pl. Ógyalla, Zselíz szinte biztosan el fogja veszíteni a magyar többségét – az eddigi számunkra rendkívül kedvezőtlen tendencia és a 2010-es választási adatok tükrében.

A választás azonban nem csak előjelzője a népszámlálásnak. Valós képet kaphatunk az északi városokban élő „rejtőzködő magyarságról”. A Híd Besztercebányán elért 3%-os eredménye például arra enged következtetni, hogy a népszámlálás által kimutatott 0,6%-os magyar kisebbségi jelenlétnél egy jelentősen nagyobb szórványmagyarságot feltételezzünk. Különösen pozitív lehet ez Kassa tekintetében, ahol a két magyar párt által elért 10%-os eredmény messze felülmúlja a város kevesebb, mint 4%-nyi magyar kisebbségét.

Elsősorban a keleti országrészben lehet egy-egy választás alkalmával megállapítani, hogy a szlovák népszámlálások esetenként fals adatokat közölnek és nem adnak valós képet a magyarságról. A Kassa-környéki járásban található Jászón (Jászóváralja) 2001-ben csak a lakosság 14%-a vallotta magát magyarnak – ennek ellenére a mostani választásokon a két magyar párt együttesen 50%-ot ért el. Kellemes meglepetés, hogy a köztudottan magyar öntudatú mántanémetek által benépesített Bódva-völgyben is ilyen kedvező eredmények születtek. Mecenzéfen a Híd az MKP 1%-ával kiegészülve 20%-ot ért el. (A népszámlálás szerint itt is csak 2%-nyi magyar él.)

Néhol a valóság azonban sokkal borúlátóbb. Több olyan felvidéki településről ugyanis, amelyeknek a felsoroltakhoz hasonlóan jelentősebb „rejtőzködő magyarságot” tulajdonítottunk, kiderült, hogy mára szinte egyáltalán nem lakják magyarok. Valószínűleg törölhetjük a magyarlakta települések közül Jolsvát, Nagyrőcét, Eperjest (végleg) és úgy tűnik, hogy Nyitrát is. (Itt a népszámlálás 2%-nyi magyart írt össze. A 2010-es választásokon a Híd 3,38%-ot szerzett, az MKP csupán 0,33%-ot – ez utóbbi eredmény 141 szavazatot jelent.)

Nagy kérdés lehet a 2011-es sorsdöntő népszámlálás előestéjén, vajon hogy fog viselkedni az új magyar politikai elit, s hogy ennek milyen következményei lehetnek majd a statisztikákban. Az, hogy az aktuális politika kihat-e egy adott területen élő lakosság nemzetiségi hovatartozására, nem kérdéses.

A korábbi népszámlálási adatokat ismerve meggyőződhetünk róla, hogy még mindig jelentős számú, megítélésem szerint több tízezres rejtőzködő magyarság él a Felvidéken. A választási eredmények pedig arról tanúskodnak, hogy ezeknek a kripto-magyaroknak egy része a mai napig megszólítható, igaz, csak a Most – Híd által. Mivel az MKP már nem játszik szerepet ebben a kérdésben, Bugár Béla kezében a felhatalmazás és az egyetlen lehetőség, hogy a népszámlálás várhatóan lesújtó eredményein szépítsen.

A lehetőségek természetesen erősen korlátozottak. Mégis, itt nem manipulációról van szó. Nem szlovákokat kell magyarrá változtatni. Csupán el kell érni, hogy azok a magyar származású felvidékiek, akik messzebb szakadtak az anyaországtól, is vállalják önmagukat. Ezzel nagyon sokat lendítenének a felvidéki magyarság ügyén, az asszimiláció visszaszorításán!

A Híd lehetőséget kapott, hogy változtasson a felvidéki magyar politikán s ezzel a teljes felvidéki magyarságon. A párt történelmi küldetése már világos. Kérdés csak az, hogy ezt vajon felismerik-e. Jövőre kiderül!

[Vissza a lap tetejére]

Váralja Szövetség ©