|
Kiadványaink
|
Kezdésnek jó
Az utóbbi hónapok során világossá vált, hogy jelentős gazdaságpolitikai fordulat következett be Hazánkban. A kormányzat prioritásai megváltoztak. Ma már nem a költségvetési szigor és a folyófizetési mérleg a fő beszédtémák, hanem a kis- és középvállalkozások helyzete, meg a magyar gazdaság leharcolt, legyengített állapota. Meg a pénzintézetek felelősségvállalása, ami valóban tabutéma volt a neoliberálisok regnálása alatt. Ám, amint meggyőződhettek róla olvasóim, a neoliberalizmus veszélye korántsem hárult el azzal, hogy hazai képviselői meg lettek buktatva szavazás útján. Tény és való, hogy vereséget szenvedtek. De a nemzetközi környezet ma sem kedvez a hazai pénzügyi lazításnak. Magyarország és a gyarmati országok számára, melyek az olcsó összeszerelő műhely és felvásárló piac kényszerzubbonyát viselik jelenleg, nem engedik meg a centrum-gazdaságok azon politika követését, melyet maguk alkalmaztak a válság leküzdésére. Nem indult volna növekedésnek az Egyesült Államok, Japán és Németország, ha nem alkalmaztak volna stimulatív gazdaságpolitikát. Az állam mindkét ország esetében hatalmas mennyiségű pénzt pumpált a gazdaságba, különösen a lakossági fogyasztást érintő szektorokban (pl. a hírhedt autócsere program, melyet az autókereskedők itthon hiába követeltek). És az állami forrásokat nem kizárólag bankmentésre költötték. Ezért is hangsúlyoznom kell, hogy csak a sikeres országok példáját szabad követni. Ennélfogva nem szabad Magyarországnak Írország példáját követni. Bár jó szándékú Matolcsy kezdeményezése egy jelzálogadósságokat kezelő állami bank létrehozásáról, veszélyekkel is jár. A sokat-emlegetett ír példa hatalmas kudarc. Amint arról a HVG is beszámolt [1], az ír állam pontosan a bankmentő akciói miatt kénytelen folyamatos megszorításokkal sújtani gazdaságát... 2014-ig. A Moody’s hitelminősítő ügynökség a túl jól sikerült megszorításokkal indokolta Írország leminősítését. (!) 2008-ban összeomlott a főleg angol tulajdonban lévő ír bankrendszer, és az ingatlanpiac azzal együtt. Az állam rögtön a bankok segítségére rohant. Olyan abszurd helyzet keletkezett, hogy egész félkész lakóparkokat vásárolt meg az állam, majd vevők híján kénytelen volt lebontani azokat és parkosítani területüket! Az ír államadósság már ebben az évben meghaladhatja a GDP 86%-át. Ami még aggasztóbb, az az, hogy az ország össz külső adóssága, azaz, beleszámítva például a bankok adósságait, a GDP 1300%-a. Így Írország GDP nagysága szempontjából az 57-ik legnagyobb gazdaság, de külső adóssága (2287 milliárd dollár) a világ 7-ik legnagyobb adóssága. [2] A külföldi tőkére nem lehet alapozni egy ország fejlődését. Mivel Írország ott van, ahol volt húsz évvel ezelőtt, eladósodva, tönkretéve és elszegényedve, 16%-os munkanélküliségi rátával, sokkal célravezetőbb volna Magyarországnak a kelet ázsiai tigriseket mintául venni. Az azonban a jelenleginél nagyobb állami szerepvállalást igényel a gazdaság terén. Meg kell találni a huszonegyedik századi utat a fejlesztő államhoz. Építőjellegű például az előző Orbán-kormány finanszírozási politikája, amikor a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül irányítottak forrásokat a gazdaságba, amivel nem növelték a költségvetési hiányt, de megvalósították a gazdaságélénkítést. Ezt várhatóan folytatja a második Orbán-kabinet. „A látható kéz” című tanulmánykötetben a következő következtetés olvasható a kelet ázsiai fejlesztő államok sikerességének okáról: „Noha a gazdaságban a magántulajdon volt a domináns, az állam-különösen a pénzpiacokon-tulajdonosi szerepet is vállalt, pénzpiaci szereplőkön keresztül pedig erőteljesen összefonódott a magánszférával. Fontos azonban kijelenteni, hogy ez az összefonódás nem jelentette az állam szerepének megszűnését. Mivel az irányítás a szakértőkből álló ügynökségek kezében volt, az állam, bár beágyazódott a gazdaságba, nagyfokú autonómiát élvezett.” [3]. Ezért fontos a Magyar Fejlesztési Bank szerepe, de nem elégséges. Különösen a mai, nagyobb árfolyam-ingadozásokkal és fokozott piaci hozamszórással járó időszakban, amikor kérdéses a gazdasági fellendülés folytatódása és ezért a befektetők hajlamosak a túlkapásokra, az állam árfolyam-igazító beavatkozása elengedhetetlen gazdaságpolitikai eszköz. A pénzügyi rendszerben növelni kell az állami szerepvállalást. Különösen a CDS-piacok szorulnak rá állami korlátozásokra. A Magyar Nemzeti Bank tanulmánya kimutatta, hogy a CDS-árfolyamok jól tükrözik a hitelminősítő cégek felfogását egyes országok helyzetéről: “Magyarország tekintetében a vizsgált időszak minden napjára megbecsültem, hogy a feltörekvő országok hitelminősítése és ötéves CDS-szpredje közötti napi regressziók paraméterei alapján mekkora lett volna az ötéves magyar szuverén CDS-szpred nagysága. 2004 elejétől kezdve összesen két olyan periódust lehet beazonosítani, amikor az ötéves magyar CDS-szpred tartósan 10-15 bázispontnál nagyobb mértékben meghaladta a feltörekvő országok hitelminősítése és ötéves CDS-szpredje közötti regressziós egyenest (7. ábra): ilyen volt 2006 jelentős része, valamint a 2008. március–áprilisi időszak. Ettől a két időszaktól eltekintve az ötéves magyar szuverén CDS-szpred nagysága gyakorlatilag megfelelt annak az összefüggésnek, ami a többi feltörekvő országban is megfigyelhető volt a szuverén hitelminősítés és a szuverén CDS-szpredek szintje között, vagyis alapvetően jól tükrözte a magyar szuverén hitelkockázat felárát.” (kiemelés eredetiben). [4] Így tehát felvetődött Európában is meg az Egyesült Államokban is, hogy szorosabb állami ellenőrzés alá kell helyezni a hitelminősítő intézeteket is. A kockázati hozamfelárak (azaz, a CDS-árfolyamok) emelkedése megdrágíthatja a magyar kötvénykibocsátást, ezért Magyarország elemi érdeke fellépni nemzetközileg ezen szabályozás szigorítása érdekében. De tovább kell menni a pénzügyi reform útján: teljesen nyilvánossá kell tenni a CDS-piacokat. Az EU-val együttműködve a nyilvános CDS-kereskedési platformokat kell megerősíteni, ugyanolyan átláthatósággal mint amilyennel akármilyen más tőzsde rendelkezik. Jelenleg a CDS kereskedés nagy része nem nyilvános. Csak egy példa: az elmúlt negyedévben az amerikai Intercontinental Exchange 10 ezer milliárd dollár piaci értékű CDS-szerződés kereskedésében segédkezett (klíringelt), ami rekord-nagyságú tétel. [5] Ám legalább erről tudunk; Magyarországnak szorgalmaznia kell az ilyen CDS-klíringházak bővítését, és részleges állami tulajdonlásukat. A hitelminősítő intézeteket pedig alá kell vetni a nemzetgazdasági fejlesztési célkitűzéseknek. Továbbá, amint már írtam, be kell tiltani a teljesen fedezetlen CDS-kereskedést (ha már egyszer államcsőd elleni biztosítási papírról beszélünk, akkor legyen valamennyi kötvény is a kereskedők tulajdonában!). Csak ezen intézkedések következtében válhat reálissá bármiféle fejlesztő állam kiépülése Magyarországon és a szélesebb kelet-európai térségben. Szükséges a külső stabilitás. A kelet-ázsiai esetekben sikerült többnyire kivédeni a nemzetközi hatásokat, és csak 1997-1998-ban tört ki jelentős válság a térségben, pontosan a pénzügyi liberalizáció következtében. Üdvözlendő Orbán Viktor hozzáállása a feltörekvő országokkal kapcsolatosan, és különösen a visegrádi rendszer kibővítésével kapcsolatosan. Azonban kommunikációs szinten el kell kerülnie a magyar külgazdaság-politikának azt a képzetet, hogy ez az együttműködés valakik ellen irányulna, márpedig világos hogy egy középhatalom kiépítése a cél. Annak idején Japán és Dél Korea is kerülték a szembenézést az USA-val, pedig gazdasági riválisuk volt. Lengyelországgal különösen célszerű szorosabb gazdasági kapcsolatokat ápolni, mert a lengyel modell, amit a széleskörű diverzifikáció, nagy belső piac és viszonylag magas állami tulajdoni hányad jellemez, sokkal sikeresebbnek bizonyult, mint az export-orientált ír-balti modell (alig volt Lengyelországban visszaesés, miközben még Írországban is nagyobb recesszió pusztított, mint Hazánkban). Ugyanakkor az adórendszer átalakítása körül vannak kérdőjelek, mindamellett hogy lehetnek pozitív hatásai az adócsökkentésnek. Az egykulcsos adó bizonyítottan növeli a társadalmi egyenlőtlenséget. A háztartási alkalmazottakra vonatkozó szabályozás meg egyértelműen hátrafelé tekintő, elmaradott szemléletet tükröz. Nem engedheti meg egy 21-ik századi fejlesztő állam olyan állapotok fennállását, amik egyes állampolgárok kiszolgáltatottságához vezetnek. Az emberek érdekei elsőbbséget kell, hogy élvezzenek még a kkv szektorral szemben is. Nem volt szükség az ázsiai esetben jóléti államra, mert a nagycsalád gondoskodott a rászorultakról. De Magyarországon a családszerkezet nem ilyen. Azért van szükség kiterjedt jóléti államra és nyugdíjrendszerre. Igaz a LIGA-Szakszervetek véleménye, mely szerint „a háztartási foglalkoztatás jelen javaslattal történő bevezetése nem fehéríti a gazdaságot, árt a kis- és középvállalkozásoknak, nem hoz létre új munkahelyeket a szó klasszikus értelmében, nem növeli a költségvetés bevételeit, több alapvető jogtól és lehetőségtől fosztja meg a munkavállalókat és legfeljebb a statisztikák szépítésére alkalmas.” [6] Fontos hangsúlyozni, hogy az állam lehet elősegítője is a gazdasági fejlődésnek. Ezt a nézetet elfogadja a Fidesz, azonban vállalkozói nyomásra mégis adócsökkentést hajt végre, ami csökkenti az állam bevételeit. A bankadó csak átmeneti megoldás, mely pótolja a mostani hiányt, de nem megoldás. Állami részvénytulajdon szükségeltetik osztalékot fizető, nyereséges cégekben mint hosszútávú biztosítéka a gazdaságfejlesztési forrásoknak. Ennélfogva állami befektetési alap megfontolandó eszköz. Ilyet nagy sikerrel Szingapúr, valamint számos olajkitermelő ország hozott létre, többek között. (Bár egyik sem EU tagország…) Hangsúlyozom, hogy a fenti javaslatok nélkül kevésbé hatékonynak fog bizonyulni a gazdaságélénkítés, mely kétségtelenül elkezdődött a Fidesz megválasztásával. Az IMF-fel való szakítás megmutatta, hogy a viszonylag mérsékelt politika is radikálisként van felfogva a centrum által. Akármit tesz a magyar kormány, ami eltér a Gyurcsány-Bajnai féle szótfogadástól, ellenséges tettként lesz értelmezve a pénzvilág által. Ezért szükséges még erőteljesebben fellépni annak érdekében, hogy a magyar állami tulajdon aránya a gazdaságon belül növekedhessen. Az EU szabályainak átírása is ennélfogva szükséges. Ne feledjük, és a Fidesz se feledje, hogy a neoliberalizmus él és virul, még a szabadpiaci kapitalizmus végzetesnek tűnő megtorpanása következtében is. Míg a neoliberális intézmények, azaz, az IMF, Világbank és a hitelminősítő cégek tovább folytathatják sokak szerint bomlasztó tevékenységüket, és míg számos kormány hallgat szavukra, addig nem mondható halottnak a neoliberális irányvonal. FORRÁSOK 1. HVG 2010 július 31, 20-21 old. 2. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ei.html 3. Vigvári Gábor (2009): Változó szerepek. Ágazati politikák a fejlesztő állam tevékenységében (tanulmány, A látható kéz. A fejlesztő állam a globalizációban. Tanulmányok. szerk. Csáki György Budapest: Napvilág Kiadó, 2009) 131 old. 4. Varga Loránt (2008): A Magyar szuverén CDS-szpredek információtartalma. MNB-tanulmányok, 78. Magyar Nemzeti Bank, Pénzügyi elemzések, Budapest, 22-23 old. 5. http://finance.yahoo.com/news/ICE-Surpasses-10-Trillion-prnews-3240952387.html?x=0&.v=1 6. http://hvg.hu/gazdasag/20100707_Ilga_csaladtorveny © Lovász Ádám Váralja Szövetség © |
