Kiadványaink

Szeleczky Csilla

Ember volt… 
 

Hideg téli éjszakán

Gyertya lángja lobban,

Hideg kemény fakoporsót

Hívek viszik sorban.

Hideg, fagyos éjszakán 

Rohanva sebbel-lobbal,

Bús szerette szedve lábait,

Plébános ajtaján toppan. 
 

Lelkész némán végignéz:

Hideg, merev kéz kapaszkodva,

Kabátján csüng húzva,

Homlokon utolsó veríték,

Sápadt arc, szemek lehunyva. 
 

A tanya lelkésze gyorsan rendelkezik:

- Holnap már a temetés,

A nyomorult többé nem létezik! 
 

Káplán fogva zsoltár könyvét 

Hidegben, búsan danolász:

- Férfi volt, de minduntalan,

Folyton, rossz út felé járva

Puszta por és hamu mostan! 
 

Ősz plébános hangja szól:

- Örök élete porba vágy,

Hitvány élet hamva száll! 
 

/Hívekbe szót elfojtva,

Kemény hangon folytatá:/

Te, restség örök pártfogoltja,

Szenvedélyek rabja,

Lelked már az ördögé!

Ó, most már földbe szórva

Halld utolsó szavam:

Örökléted számodra,

Végleg bezárulva.. 
 

Beszédét hallván tömeg

Csak némán, zokogva felel. 
 

Egy hang rájuk förmed, közbevág:

- Mit rítok ti könnyeket,

eme hitvány ebért?? 
 

Tömeg csak némán állva, szótlanul,

Tudattalan sírva, zokogva felel. 
 

De egy eget ostromló, zúgó  hang

Ég felé mennydörgőn kiállt:

- Ember volt! 

[Vissza a lap tetejére]

Váralja Szövetség ©