Kiadványaink

Kiss Bence Álmos

(A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez… ) Petőfi Sándor   

Remény!

Ki vagy távoli északfény hűvös lángja

Szahara közepén szomjuzók forrása,

Mint eltévedt hajós a tiszta égen,

Keressük csillagod a messzeségben.

Ne csald meg szegény szívünket!

Ne csald meg gyötört lelkünket!

Hányszor hívogattál fátyolos angyalként,

Szűzi öledben nyugodtunk hontalanként.

De hűvös macskakövön ért a reggel,

Hullarongyba csavarva végzetünkkel.

Ne csald meg szegény szívünket!

Ne csald meg gyötört lelkünket!

Vérben, kínban, nélkülöző szenvedésben,

Hő szívvel bíztunk a magosságos égben.

S most veszni látszik Baál országa,

Mégis kétely rág lelkünk gyöngyházába.

Ne csald meg szegény szívünket!

Ne csald meg gyötört lelkünket!

Győztes Remény!

Íme, eljöttél fáklyalángként ragyogva,

Hiszünk, de ne légy bizalmunk árulója!

Töltsd meg békével a háborgó leget,

Eggyé forrasztva e szétzúzott népet!

Ne csald meg szegény szívünket!

Ne csald meg gyötört lelkünket!

Hisszük, hogy végre eljön a feltámadás,

S a gyarló királynak nincs itt maradás.

Immár emelt fővel tekintünk az égre,

De kérünk téged az Úr szent nevére:

Ne csald meg szegény szívünket!

Ne csald meg gyötört lelkünket!

[Vissza a lap tetejére]

Váralja Szövetség ©